Egy kisebb országot például el lehet árasztani tőkével az egyik pillanatban, majd visszatartani a forrásokat, és hatalmas kamatokat kikényszeríteni ugyanott. Ilyen körülmények között a kisországoknak lényegében nincs választásuk: vagy elfogadják a pénzügyi piacok diktátumát a megszorításokra, vagy azok megbüntetik őket a finanszírozás megszüntetésével - olvashattuk a minap Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas közgazdaságtan-professzor cikkét a Világgazdaságban.

Csak hogy értsük, mi történik velünk. Mi is büntetve vagyunk. Bár a költségvetés helyzete ezt egyáltalán nem indokolja - állítják az elemzők -, az IMF-fel és az EU-val folytatott szuverenitási küzdelem miatt ránk eresztették a válságban amúgy - adathamisítások miatt - súlyosan leszerepelt hitelminősítőket. Közülük a Moody's leértékeléssel fenyegetett, a Standard and Poor's pedig a figyelmeztetést is mellőzve - az általa kiolvasott rossz jelekre hivatkozva - a magyar kötvények vásárlását a Gyurcsány-kormány utolsó időszakának kockázati szintjére igazította vissza. (Nehogy a piacról pótolni lehessen a kieső IMF-pénzeket. Ügyes, nem?)

Mert a "kicsikkel" nem cicóznak.

És akkor olvassunk megint Stiglitzet: "A pénzügyi piacok ódzkodnak a megfékezésükre tett kísérletektől. A korrumpált vagy tökéletlen demokrácia keretei között működtetett országokban ellen tudtak állni a változásnak."

És mi ugye tökéletlenek vagyunk, és velejéig korruptak. Hála az elmúlt nyolc évnek. A jól tartott helytartói kórus ráadásul kánonban követeli a kormány azonnali kapitulációját a nemzetközi akarat előtt, mutogat a globálérdekeket közvetítő nemzetközi sajtóra, mert az a trendi, az a píszí, az a multikulti, az a modern és persze az a kifizetődő. Nekik.

Nem nagyon kérdéses, hogy a préselésbe hamarosan a magyarnak és nemzetinek mondott bank is bekapcsolódik, eine kleine kamatemeléssel, mert csak a kormánytól független, a "pénzpiacok akaratától" nem tud az lenni. (Cserébe védik a vezetőik interkontinentális jólétét.)

A "pénzügyi piacok", kihasználva korábbi kormányaink felelőtlen gazdaságpolitikáját, az államcsődtől megmentő szerepében megszállták az országot, és a képviseleti demokrácia díszletei között az éppen aktuális kabinettel érvényesítik akaratukat. Ha tudják. És Gyurcsányék, valamint Bajnaiék alatt igen jól tudták.

Sallangmentesen.

Orbán Viktor a kétharmadával nagyon népszerű lehetne ebben a világban, feltéve, hogy súlyosan megcupfolná a közalkalmazotti béreket (ahogy a románok készségesen megtették), lekaszálná a közösségi szolgáltatásokat, megkurtítaná a nyugdíjakat. Ám, ha "kurucoskodik", le lesz populistázva, parlagizva, diktátorozva és rasszistázva. És persze, nem utolsósorban, le lesz minősítve, hogy országának eladósított állampolgárai a bőrükön érezhessék, milyen az, ha haragszanak a pénzpiacok.

Ezek mennek, meg a bárányfelhők. És ezért lehetett szükségszerű életre hívni a nemzeti centrumot.

Nem valakik ellen. Pusztán önmagunkért.