Az Orbán-kormány másfél hónapja azon ügyeskedik, izmozik, hogy valamelyest a saját kezébe vehesse a választók által rábízott országa sorsát, és józan esze szerint cselekedhessen, ne tisztán a nemzetközi pénzügyi körök akaratának végrehajtója legyen. Ahogy minden bizalmat felszámoló elődei.

Magyarország nyolc évvel ezelőtt a saját lábán állt, alkalma volt magát tartani valamire, s a jövőről egyéni életvezetési pályát alakíthatott volna ki. Csakhogy jöttek a szabaddemokratákkal megbolydított szocialisták, és szűk két év alatt az állandó fenyegetettség állapotába kormányoztak valamennyiünket. Hat éve, 2004 óta túlzottdeficit-eljárás alatt állunk, amely állandó ellenőrzöttséggel, igazodási kényszerrel jár együtt.

S hogy mekkora a kiszolgáltatottságunk?

Ha az Orbán-kormány letér a Gyurcsány-kabinettel kialkudott, és Bajnaiékkal megerősített konvergenciapályáról, és nem tartja az idei 3,8 százalékos, majd a jövő évi 3 százalékos költségvetési hiányt, akkor felfüggeszthetik a Magyarországnak járó kohéziós támogatások folyósítását. Ami a tekintélyes summa elveszítésén kívül még avval is jár, hogy az EU szégyenpadjába ültetnek bennünket.

De ez még a történet mézeskalács házikós oldala. A vonzó. A súlyosabbik részt a hitelnyújtók mentalitása jelenti. (Ami részben a Gyurcsányék által lepusztított bizalmi viszony folyománya.) Merthogy az imént felemlegetett számok keretként is értelmezhetőek lennének, amelyek között legalább a fantázia szabadon szárnyalhat. Akárcsak a börtönben. Például dönthetne úgy a kormány, hogy az elmúlt húsz évben - a bankkonszolidációk és az Európában szinte egyedülállóan magas marzsok révén - az ezermilliárd forintban mérhető extraprofithoz jutó pénzintézetek nyereségét kurtítja meg kissé. (Nem hagyva kétséget afelől, hogy a válság túlélése megint szép reményekkel köszönthet rájuk.) De amint ezt tervezgeti - akárcsak Orwell 1984 című regényében -, lesújt a gondolatrendőrség, és büntet. Magasba emelkedik a nemzetközi bankszövetség és az Európai Központi Bank mutatóujja, és rosszallóan integet. Vagy amikor a prés alatt tartott társadalom szolidaritásélményéért az állami vezetők - köztük a jegybankelnök - javadalmazását igazítanák a válság faragta környezet kívánalmaihoz, megint csak működésbe lép a központi agy, és megvédi helytartóját, miközben a jegybanki függetlenség megsértéséről értekezik.

A kereteket ugyanis úgy kell tartani, hogy az üzletmenet nem sérülhet. Minden és mindenki más igen.

Az IMF-EKB-küldöttség, álláspontjának nyomatékot adva, hazautazott. Gondolkodási időt hagyva a maga igaza mellett érvelő kormánynak. Micsoda gesztus? Addig drágul az euró, romlik a devizahitelesek helyzete, szörnyülködik az egész helytartói világ, mintha nem is "szakértői" juttatták volna az országot a totális kiszolgáltatottság állapotába.

Ezért most küzdelem van. És nem kérdés, hogy hol az erőfölény. A kormánynak minden észt és energiát mozgósítania kell, hogy megértesse magát. Elhatározását erősíti a tudás, hogy az elődök által járt út járhatatlan. Újat kell törni.