Színház

  • Újratervezés csónakkal

    Oleg és Vlagyimir Presznyakovot Csehov után az orosz irodalom legnépszerűbb színházi szerzőinek tartják. A testvérpár sikerének titka nem az orosz néplélek reális elemzése, hanem a kortól, helytől független abszurd, mégis hétköznapi történetek ábrázolása. A Bereményi Géza által átvett Thália Színház bemutatója, a Csónak, avagy előttünk az özönvíz is ennek ékes példája.

  • Félünk és remélünk

    A szó szoros értelmében véresen komoly ősbemutatót tartott a Katona József Színház. "A Bőrpofa a kedvenc témámról szól: a sarkaiból kizökkent nyugati világ krónikus félelmi állapotáról, az emiatt keletkező maszkokról és mutációkról, arról, ahogy a színlelés során teljesen megszűnik a valóság" - állítja az 1964-ben született Helmut Krausser, aki drámaíróként az 1994- ben és azóta világszerte több száz színpadon bemutatott Bőrpofával került rivaldafénybe Németországban.

  • A lócsiszár példázata

    Bár az Új Színház igazgatói székét Dörner György - a szerinte kevés repertoáron lévő - magyar dráma bemutatásának ígéretével nyerte el, a nemzeti radikálisok által támadott Nemzeti Színház régóta tervezett Sütő-premierje rácáfol erre a hiányra. Egy klasszikus vonalvezetésű, elgondolkodtató, modern előadás született.

  • Miért hagyjuk, hogy így legyen?

    „Másfél méterre egy mélynyomótól végighallgatni egy Prodigy-számot, igazi intimtorna. 140 bpm felett kezdődik az élet” – olvasható egy fiatal gondolata az East Balkán című színdarab szóróanyagán, de lehetne ez akár mai tizenévesek Facebookra kiírt hétvégi mottója is.

  • A bűvös hatos

    Egy viharos éjszakán két fiatal házaspár érkezik a neves párterapeutához. A kapcsolatok kielemzése és a problémák megoldása elsőre sem látszik egyszerűnek, de később még inkább bonyolódik a helyzet, hiszen kiderül: a két pár tagjait különös szál köti össze.

  • Vacsora/színház

    Enni és színházba járni is jó, de hogy miképpen működik egyszerre a kettő, az nagyban függ a darabtól, a színészektől és kis részben a menütől is. Utóbbival semmi gond nem volt, de nem is azért megy az ember ilyen jellegű előadásra, hogy gasztronómiai orgián vegyen részt.

  • Nem a méret a lényeg

    Noha a magyar politikai közbeszéd egy életre kisajátította, a "merjünk kicsik lenni" frázis a Miss Saigon esetében bátran alkalmazható. A Budapesti Operettszínház soproni produkciója a nyár egyik legnagyobb szabadtéri dobása volt, és hatalmas kérdőjelet hagyott a nézőben arra vonatkozóan, mi várható majd a Nagymező utcában.

  • Unalmas Mici

    "Ez egyre rosszabb" - kiállt föl Petypon doktor a második felvonás végén, amikor látszólag már esélye sincs kimagyaráznia magát meg sem történt szerelmi légyottjából, pedig a színdarab pont ekkor kezd izgalmassá válni. Az események és a jelenetek is felgyorsulnak, s több helyzetkomikum is adódik, melyek egymásutánján végre nevethet a néző.

  • Bátraké a szerencse?

    Valaha létezett egy sablon - árulta el nemrég lapunknak Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója -, hogyan állítson össze repertoárt egy vidéki színidirektor: kell bele egy magyar, egy nyugati, egy operett, egy klasszikus.

  • Fiatalok Kutyaszorítób(b)an

    Zsámbékon két csodálatos helyszín vár a művészekre és a művészetet kedvelőkre: a késő román stílusú romtemplom és a műemlék rakétabázis. Utóbbira talán túlzásnak tűnhet a csodálatos jelzőt használni, de hála a természeti adottságoknak és az ott zajló magas szintű színházi munkának, mégis kiérdemli a dicséretet a rakétaindító állomásokkal és lokátorfedezékekkel gazdag terület.

hirdetés

HETILAP

hirdetés