Forradalom után vagyunk, a XVI. században, a német törpeállamok kialakulásának idején. A nép örül, hogy immár anyanyelvén olvashatja a Bibliát, és kezdi megismerni jogait. Kolhaas Mihály lócsiszár is végzi a dolgát: szorgalmasan tanulmányozza a Szentírást, szeretetben él feleségével, tisztességben neveli gyermekét. Egyszer aztán hazafelé jövet megállítják Tronkai Vencel báró földjén, és egy új rendeletre hivatkozva passzust és ötven garas vámot kérnek tőle.

Sütő András 1975-ben úgy fogalmaz: egy vérbe fojtott parasztforradalom kormos-pernyés-akasztófás, újra moccanó világa, nagy szenvedélyek kényszerű föllángolása sejlett föl előtte a mű írásakor. Kolhaas kálváriája azzal kezdődik, hogy panaszt terjeszt - a nem várt vám és lovai elkobzása miatt - a szászországi választófejedelem elé, de annak hosszú idő elteltével sincs foganatja. Amikor egyszemélyes harcában felesége is meghal, türelmét és - az Istenbe és az igazságszolgáltatásba vetett - hitét elvesztve önbíráskodásba kezd.

Az alapműnek, Heinrich von Kleist kisregényének számos színpadi változata született, többek között Tasnádi István 1999-ben bemutatott, Közellenség című "zenés uszítása", de Sütő darabjának különlegessége, hogy koncentráltan van benne az igazságkeresés, a "kérjetek és adatik, zörgessetek és megnyittatik néktek" ígéretébe vetett hit, majd annak elvesztése. "Itt állok, másként nem tehetek" - mondhatná Luther Márton után Kolhaas Mihály is Sütő 1975-ben megjelent drámájának végén, hiszen az igazságtalanság ellen fellázadni, jogainknak erőszakkal érvényt szerezni szinte biztos, hogy tragikus következményekkel jár.

A rendező, Znamenák István már régóta gondolt a darab megrendezésére, a hatalom és az egyén viszonyának, állandó harcának megjelenítésére. És arra, hogy van-e esélye egy igazságkereső embernek az erőszakosságból élő hatalommal szemben. A Nemzeti Színház előadása csak kis részben tér el az eredeti drámától, a kleisti betétek is csak a színdarabot erősítik, hiszen a hangsúlyok részben máshová kerültek, de az alapgondolat, az igazságkeresés közbeni összeomlás drámája változatlanul megmaradt.

Kolhaas szerepében Szarvas József látványosan fordul át a békés, jóhiszemű lócsiszárból szenvedélyes igazságosztóvá. Hevér Gábor Nagelschmidtként a forrófejű, de hűséges forradalmár képét alkotja meg. Rába Roland Müllerje akkurátus és hidegvérű, mozdulataival a hatalom pontos, gondolkodás nélküli kiszolgálását jelképezi, ellentéte Blaskó Péter, aki lánglelkű, de józan Luther Mártonként használja hatalmát Kolhaas érdekében.

Babits Mihály így írt Kolhaas történetéről: "az igazságkereső ember örök érvényű tragédiája". Sütő drámája üzenet önbíráskodóknak és türelmetleneknek a XVI. századból, mert ma sem könnyű a "kérjetek és adatik, zörgessetek és megnyittatik néktek" ígéretében hinni, és ezért jó Znamenák rendezésében a Sütő által írtakat megtapasztalni: "E dráma szereplőinek arcvonásai között talán ismerőseket is felfedezhetünk: a magunkéit."

EGY LÓCSISZÁR VIRÁGVASÁRNAPJA - Nemzeti Színház Rendező: Znamenák István