Federico Fellini filmjeinek adaptációi is ilyenek. A Budapesti Kamaraszínházban bemutatott Országúton és a Karinthy színházbeli Cabiria éjszakái ennek ékes példái. Az előbbi esetében kiváló színészek kínos küzdelmét láthatjuk a színpadon, az utóbbi inkább hasonlít egy gimnáziumi színjátszó kör előadására.

Fellini az érzések, a hangulatok embere, és nem a történeteké. Filmjeiben a szereplők átalakulásán, fejlődésén van a hangsúly, melyhez a helyszín, az utazások csak a keretet adják. A hosszú utak és évszakváltások színpadi megjelenítése talán könnyen átvehetőnek tűnik, mégsem sikerült sem Almási-Tóth Andrásnak, sem Mészáros Mártának a színpadon a két Fellini-művet teljességében visszaadnia.

Az Országúton, a Csalók és a Cabiria éjszakái alkotja "a megváltás és a kegyelmi állapot" trilógiát. Mindhárom történetben a teljes értékű emberi élet iránti vágy, a szeretet igénye mozgatja a szereplőket. Az elsőben, Fellini 1954-ben rendezett filmjében Zampano és Gelsomina párosának vándorlása egymás megismerése mellett a szereplők belső utazását is jelképezi. A Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában hiába halad egy sínre tett kis láda körbe-körbe a színpad közepén, nem tudja az idő múlásának, a táj, az évszakok változásának illúzióját kelteni. Így a történet súlyos hibákat szenved, ahogy a karakterek színpadi megformálása is. Zampano, Fellini durva, szinte ösztönlényként viselkedő erőművésze (Törköly Levente) itt inkább erőszakos bohócnak hat. A félénk és érzelemdús Gelsominát alakító Stefanovics Angéla (képünkön) és a történet mozgatórugóját adó Bolond szerepében Lengyel Tamás tehetsége egyértelmű ugyan, az előadás ennek ellenére nemhogy nem katartikus és szomorú, de elszomorítóan kínos.

A Cabiria éjszakái a Karinthy Színház előadásában a Városmajori Szabadtéri Színpadon más hibákkal, de ugyanúgy nem adja vissza Fellini érzéseit. Az olasz rendező ezt a filmet is feleségének, Giulietta Masinának álmodta meg, melyben Cabiria városszéli prostituált, aki mindig a jót keresi, és bízik abban, hogy neki majd sikerül kitörnie és új életet kezdenie. A színpadi változatra régóta készülő Mészáros Márta szerint Cabiria története örök, hiszen mindig vannak és lesznek naiv, szeretetre vágyó, kiszolgáltatott emberek, akik mégis képesek egymást felvidítani, és minden kudarc és csalódás ellenére sem adják fel. Az adaptáció ennek ellenére sajnos sem meghatóra nem sikeredett, de még csak nem is főhajtás a Fellini-Masina házaspár előtt - amint pedig a rendező szerette volna. A színdarab végi maszkos tánc kifejezetten nevetségesre sikerült, és nem adta vissza Giulietta Masina mindent feledtető életörömről árulkodó mosolyának üzenetét sem.

Az előadás egyetlen hiteles és kiemelkedő alakítása Hámori Ildikóé volt, aki manírok nélkül fogta meg az öregedő utcalány karakterét. És míg Kovács István örök sármőrként nem hibázott testhezálló szerepében, addig Kapócs Zsóka és Árpa Attila alakítását nevetséges hangsúlyozások és túljátszott mozdulatok jellemezték. Sajnálatos, hogy a tehetséges Kecskés Karinát is egy idegesítő naiva szerepbe erőszakolta Mészáros. Dicséretet Hámori mellett még a díszlet érdemel. Iványi Árpád ötletesen mozgatható fekete-fehér papírmasé díszlete részben sikeresen tárta elénk az 50-es évek Rómáját.

Országúton - Budapesti Kamaraszínház. Rendező: Almási-Tóth András
Cabiria éjszakái - Karinthy Színház. Rendező: Mészáros Márta