Jeanne d'Arc, ahogy ma mondanánk, nem ismeri a lehetetlent. A józan falusi lány kardot ragad Orléans visszaszerzéséért, és a dauphin megkoronázásáért harcol. Istentől kapott buzgó hitét ifjonti lelkesedése és együgyűsége egészíti ki, mely harcbéli sikereit, de egyben a vesztét is okozza. Először megrémíti, majd magával ragadja az őt körülvevő cinikus és hataloméhes férfiakat. Johanna gőgnek hitt, "ha Isten velünk, ki ellenünk" gondolkodása megijeszti a nemes urakat. Féltik döntéshozó pozíciójukat, így a harcban pajzsként maguk előtt tartott lányt, mikor már kellemetlenné válik, máglyára küldik, hogy később, amikor 1908-ban boldoggá, majd 1920-ban szentté avatják, lelkiismeretüket megnyugtatva végre magasztalhassák.

A rendező, Alföldi Róbert minimáldíszlete modern és letisztult. A molinó oltárképpel, a térképpadlóval, az ötletes papírtyúkokkal nem vonja el a figyelmet a színpadon zajló harcokról. Bánfalvi Eszter a címszerepben együgyű, ugyanakkor magával ragadóan szenvedélyes. Johanna rövid élete és harcai során különféle férfitípusokkal találkozik, de mindegyikben egy közös van: végül mindannyian elárulják, hogy magukat mentsék.

Cauchon püspök súlyos szerepében Fodor Tamás kettős jellemű: bár nem kedveli azokat, akikkel tárgyal, a cél érdekében megteszi. Kulka János Warwick grófja ugyanakkor hátborzongatóan hideg és számító a lány elveszejtésében. Bernard Shaw ritkán játszott klasszikusát Alföldi jó érzékkel alakította (Nádasdy Ádám fordításának is köszönhetően) jelen idejű, megrázó drámává. A darab végén térdet hajtó katonák, nemesemberek, egyházfők üzenik, hogy Szent Johanna történetében mindmáig a lány a győztes. A zárójelenetben legördülő, az orléans-i szüzet ábrázoló kép pedig még erősebb visszajelzés, s ez jót tesz a mi igazságérzetünknek is.

A Nemzeti Színház másik bemutatóján nem a hatalom, hanem a pénz iránti vágy kerül középpontba. A pénz, ami sokszor hiányzik, amiből egyeseknek sosem elég, és ami Harpagon beteges szenvedélyének tárgya. A fösvény "épp hogy van" díszlete (Menczel Róbert munkája) és a jelzésértékű, Zöldi Z. Gergely által tervezett jelmeze mind Moliere örök érvényű jellemkomédiájának hibátlan kibontakozását szolgálja. A rendező, Rába Roland rendkívüli érzékkel kapja el a darab ritmusát, a nézőt egy percre sem engedve ki a komédia bűvköréből. Izgalommal várjuk Harpagon fösvénysége, családjának és környezetének pénzhiánya, az elveszett családtagok és bimbózó szerelmek történetének már-már szappanoperai "magasságokat" érintő végkifejletét. A drámai ájulások és női csipogások, a színpadi gegek folyamatosan mosolyt csalnak az arcunkra. Blaskó Péter Harpagonja rendkívüli, Törőcsik Mari Frosine-ja bölcs és játékos, a fiatal szerelmesek közül kiemelkedik Makranczi Zalán szinte őrületbe kergetett Cléante-ja, de Gerlits Réka, Mátyássy Bence és Radnay Csilla fiatal szerelmeseinek alakítása is dicséretet érdemel.

Rába Roland Fösvénye ízig-vérig XXI. századi előadás, a szó legnemesebb értelmében. Iskolásoknak és örök tanulóknak kötelező házi feladat.

Szent Johanna - Nemzeti Színház
Rendező: Alföldi Róbert

A fösvény - Nemzeti Színház
Rendező: Rába Roland