A Gyilkosság a Vacsorán fiatal színházi vállalkozás, mely a négyfogásos vacsora mellé az élő színház, a krimi kedvelőinek nyújtana szórakozást. A Magyarországon egyedülálló produkció nem a korábbi, olasz vacsoraszínházi hagyományokat követi, hanem egy új, inkább revüszerű vonalat, megtűzdelve a programot szívbemarkoló Kálmán Imre- és Zerkovitz Béla-dalokkal, ami talán a hibájává is válik. Nem a slágerek miatt, hanem mert nem világos, mit is nézünk. Jófajta krimit a vacsora mellé, melynek akár segédnyomozói is lehetnénk, vagy egy sanzonestre ültünk be, ahol csak néha tör elő egy kis próza, és háttérbe szorul a történet.

A vacsorával egybekötött színházi élmény ötlete a maga szokatlanságában (hiszen a tengerentúlon és Nyugat-Európában már hosszú ideje létezik) jól is működhetne. Rengeteg lehetőség lenne a bensőséges hangulatból és a helyszínből adódóan, amit A Dizőz halálában sajnos nem használtak ki. A haláleset felfejtése, azaz maga a krimi elsikkad a dalbetétek és a magánszámok között. Káró Király, a bűvész és illuzionista, Bébike, a kitartó, de soha kitörni nem tudó szubrett, Bellamie, a társulat vezetője és a produkciójukhoz meghívott titokzatos Dizőz ugyan szívbemarkoló 30-as, 40-es évekbeli slágerekkel, valamint zsidó- és rendőrviccekkel tűzdeli a történetet, sem nevetni, sem izgulni nem tudunk igazán. Amikor a harmadik résznél már-már elkapná a nézőt a nyomozási kedv, akkor hirtelen megszakad a darab, és behozzák a desszertet. A negyedik részben pedig sűrítve kapjuk a történet megoldását.

Hajdú László, Poroszlay Kristóf, Széll Attila és Tornyi Ildikó játéka a revühöz méltóan harsány, de lenne bennük annyi, hogy a történetet jobban kidolgozva jó színházat hozzanak létre. Így viszont csak a korabeli táncos mulatók hangulatát idézik fel, és azt sem jól.

A Dizőz halála - Gyilkosság a Vacsorán produkció
Rendező: Vörös Róbert