Amit Galilei látott, az bizony szöges ellentétben állt a ptolemaioszi világképpel. Benedek István szép könyve, A tudás útja szerint Galilei úgyszólván ott folytatta a fizikát, ahol Arkhimédész kétezer éve abbahagyta. Megfigyeléseket végzett és kételkedett - ő a skolasztika igazságában. Ezt tette a csillagász Kepler Prágában és a filozófus Descartes Utrechtben. Holland lencsecsiszolóktól kaptak segítséget, akik kombinálni kezdték a lencséket. A hadvezérek kapták az első távcsöveket, aztán jöttek a tudósok. Az égre szegezett távcső azonban galibát okozott, hiszen amit láttak a tudósok, az lerombolta a régi világképet. A hatalmas Jupiter például egyáltalán nem egyedül keringett, hanem holdak vették körül. A Föld kísérőjét kráterek és hegyek borították, a látszólag tökéletes Napnak is voltak foltjai.



Kepler, aki 13 évvel korábban még nagy élőlényeknek tekintette a bolygókat, és a Napot a világlélek hordozójának nevezte, 1609-ben publikálta az Astronomia nova című művét. Az új csillagászat, avagy az ég fizikája folytatta a kopernikuszi csillagászatot, ráadásul még nem ismerte a távcsövet, amikor leírta: a bolygók olyan ellipszispályán mozognak, amelynek egyik gyújtópontja a Nap. Ezzel a kopernikuszi világkép elindult világhódító útjára, többé már nem a Föld, hanem a Nap volt a rendszer központja. A naplementék és napfelkelték pedig úgy jöttek létre, hogy a Föld forgott. Ezért a kijelentésért Giordano Bruno még máglyahalált halt - kilenc évvel korábban. Kepler a misztérium helyett a világ mechanikai értelmezésén dolgozott, mint ahogy abban az évszázadban teszik majd számosan, köztük Sir Isaac Newton.

Az amerikai Edwin Hubble 1929-ben felfedezte, hogy gyakorlatilag az összes galaxis gyorsuló tempóban távolodik a Tejúttól. Ezt követték az első ősrobbanás-elméletek, majd 1964-65 táján a kozmikus háttérsugárzás felfedezése.

A csillagászat hihetetlenül sikeres természettudománnyá vált, amely a kezdetekkor a Naprendszert és a Tejutat vizsgálta, de mára a műholdak segítségével az egész spektrum elektromágneses sugárzását elemzi, keresi a sötét anyagot és energiát, a fekete lyukakat. Sok kutató úgy véli, hogy manapság az asztronómia a filozófia folytatása a természettudomány eszközeivel. Giordano Brunót hiába égették meg, Kopernikuszt hiába tették indexre, Galileit hiába kényszerítette az inkvizíció arra, hogy azt mondja: "megtagadom és megvetem a Föld forgásának eretnek és téves tanát", mindez nem változtatott azon, hogy mégis mozog...