Az egyik legfontosabb téma a tudomány kommunikációja. Idén eljött a két legtekintélyesebb szaklap, a Nature és a Science főszerkesztője, akik a nagy hírű boldogságkutató, az Amerikában élő Csíkszentmihályi Mihály pszichológus társaságában fejtették ki erről a véleményüket. A tudósi léthez nélkülözhetetlen a visszajelzés, és minél szélesebb körből érkezik, annál megnyugtatóbb - mondta Csíkszentmihályi. A Sience főszerkesztője, Bruce Alberts arról beszélt, hogy a politikai döntéshozók számára mennyire fontosak a tudományos vélemények, s bár a tudomány eredményei mindenütt elérhetők, mégsem célszerű a világ minden pontján ugyanazokat a megoldásokat felkínálni. Szükség van nemzeti akadémiákra, az adott közeget értő tudósokra. Ilyenek csak akkor születnek, ha minden korábbinál nagyobb hangsúlyt helyezünk az oktatásra.

Philip Campbell, a Nature vezetője azt a tájékoztatási felelősséget hangsúlyozta, amely az internet korában a tudósokra hárul. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke azzal vitte tovább e gondolatot, hogy a komoly autoritási gondokkal küzdő jelenünkben, amikor egyre kevesebben tudják eldönteni, kinek higgyenek, mindent meg kell tenni a közvélemény tájékoztatása és felvilágosítása érdekében.

"A tudósok nem marslakók" - állította Davidson L. Hepburn, az esemény egyik társrendezője, az UNESCO közgyűlésének elnöke. Ezt szerinte mi sem bizonyítja jobban, mint a Tudomány Világfóruma, amelyen a tudósok láthatóan jól megértik egymást a politikai döntéshozókkal, akik tisztán látják, hogy csak a tudásra támaszkodva lehetséges a fejlődés, hogy a világot ma sújtó szegénységet képesek legyünk felszámolni. Ahmed Zewail Nobel-díjas kémikus, Barack Obama tudományos nagykövete arra figyelmeztetett, hogy a világ nagy részét uraló tudatlanság gátja lehet a tudományos haladásnak.


Tudás és demokrácia

- A Tudomány Világfórumának ötletadója és ügyvezető igazgatója a stockholmi Karolinska Intézet professzora, Gulyás Balázs akadémikus, agykutató, aki a rendszerváltozás után egyre nagyobb szerepet vállalt a magyar tudományos életben. Az idei rendezvény után arról kérdeztük, mennyire váltotta be reményeit a fórum.

- Amikor az 1999-es budapesti Tudományos Világkonferencia sikerén felbuzdulva - érzékelve az igényt, hogy annak nemzetközi társszervezői helyett nekünk, magyaroknak kell továbbvinni a lángot - 2003-ban megszerveztük a tudomány első világfórumát, csak távoli reményeink között szerepelt, hogy valamikor a davosi Világgazdasági Fórum "tudományos" ikertestvére lesz. Anélkül, hogy túlértékelném az esemény jelentőségét, nem várt fejlődést láttunk az elmúlt évek során a fórum nemzetközi megítélésében. 2003-tól minden második évben rendeztük meg, évről évre magasabb színvonalon. A davosi világgazdasági fórumnak jó másfél-két évtized kellett, hogy nemzetközi tényezővé nője ki magát. A Tudomány Világfóruma mintha "hiánypótló" lett volna a maga területén, mert az idei alkalom már olyan magas szintű nemzetközi részvétellel zajlott, ami bizonyítja: a globális tudománypolitika kiemelkedő fontosságú eseménye lett.

- Mit tart az idei összejövetel legfontosabb hozadékának?

Az idei fórum egyértelművé tette, hogy a tudomány képviselői a XXI. század globális világában nem "alkalmazottjai" a politikai, gazdasági, pénzügyi döntéshozóknak, a magukat előszeretettel társadalmi elitnek nevező érdekköröknek. Ma már megkerülhetetlen partnerként kell kezelni a tudás letéteményeseit az emberiség és a bolygónk jövőjét érintő legfontosabb kérdések megoldásában. A fórum ennek a globális "tudáslobbinak" ad hátteret és keretet, és ezt mind a tudomány, mind a tudománypolitika, mind a politikai-gazdasági döntéshozók világában egyre többen értékelik.

- Változott a "marslakó" tudósokról alkotott kép?

A fórum azt is megmutatta, hogy a tudomány művelői nem elefántcsont-toronyban élő különcök, hanem ugyanolyan emberek, mint bárki más, és igényt tartanak arra, hogy az általuk "termelt" tudás mindenkihez eljusson, az mindenki számára befogadható legyen, és ne maradjon a "tudástermelők" privilégiuma, avagy a "megrendelők" és "kutatásfinanszírozók" kisajátított tulajdona. A fórumon a tudás és a demokrácia közötti kivételes, és mondhatni, bensőséges viszonyt számos előadás elegánsan érzékeltette.

- Sok szó esett a tudomány kommunikációjáról.

A tudomány emberei felemelték szavukat a világban elburjánzó áltudományosság, illetve a féligazságokat tartalmazó, vulgarizáló, olykor a hamisan értelmezett a "tudás mindenkié" elv alapján működő ámítások ellen. Mindez nemcsak a tudás képviselőinek jogos önvédelmét mutatja, hanem azt az egészséges hozzáállást, hogy a tudás birtokában lévőknek kell a többieket megvédeni a félrevezetések, a féligazságok ellen, például olykor akár káros hatású alternatív "gyógymódokkal" szemben.

- Megőrizheti Magyarország ezt a fontos rendezvényt, vagy a sikeren felbuzdulva esetleg gazdag vetélytársakkal kell számolniuk?

A fórum szervezői mindent megtesznek, hogy a rendezvény Budapesten maradjon. Reméljük, az ország vezetése is így gondolkodik.