A modern emberek számára az internet éppúgy hozzátartozik a mindennapokhoz, mint a levegő, a táplálék vagy a mozgás, de ez az érzet csak akkor tudatosul bennünk, ha nem férünk hozzá a világhálóhoz. A legújabb kutatásokból kiderült: az internet nemcsak szokásainkat, hanem gondolkodásunkat is teljesen átalakítja.

A legnagyobb változáson talán memóriánk működése ment át. Az internetes keresők azonnal szállítják a kívánt információt: ha szeretnénk tudni, mikor indul a vonat, nem kell kimenni az állomásra vagy telefonálgatni - elég egy-két kattintás is. Ugyanez a helyzet, ha egy régi receptre vagyunk kíváncsiak, vagy nem jut eszünkbe a vers, amelyből idézni szeretnénk. E gondolatra építették vizsgálatukat amerikai kutatók, amelyben arra találtak bizonyítékot, hogy az emberek sokkal kevésbé jegyeznek meg dolgokat, ha tudják, hogy az információ az interneten is hozzáférhető. A Columbia Egyetem Pszichológia Tanszékén dolgozó Betsy Sparrow kutatócsoportja négy kísérletet végzett el. Az egyik során a résztvevőknek különböző ismereteket tartalmazó mondatokat kellett egy számítógépbe beírni. Az emberek felének azt mondták, hogy a mondatokat a számítógép tárolja, míg a többiek úgy tudták, hogy a gépnek nincs memóriája. A visszakérdezés során kiderült, hogy sokkal rosszabbul teljesítettek azok, akik bízhattak a gépben. Egy másik feladatban, miután a résztvevő beírta a kérdéses mondatot a számítógépbe, háromféle üzenetet kapott a képernyőn, aszerint, hogy a szöveget a gép elmentette vagy törölte. Itt is sokkal jobban emlékeztek azokra a mondatokra, amelyekről azt hihették, nem kerültek rögzítésre. Meglepő módon jobban emlékszünk arra, hogy az interneten hol is található meg valamilyen ismeret, mint magára az információra.

Látható: az internet rászoktatja az embert, hogy kevéssé terhelje a memóriáját az interneten is hozzáférhető ismeretekkel. Ez előnyös is lehet, de ha csak a külső „raktárra" hagyatkozunk, az nagymértékben növeli a függőségünket a világhálótól, és nem csoda, hogy pánikba esünk, ha megfosztva érezzük magunkat a kapcsolódás lehetőségétől.

Vigyázat, átverés!

Más veszélye is van az internetre való túlzott támaszkodásnak. Lyle Zapato 1998-ban készített egy honlapot az újvilági fapolipról (Octopus paxarbolis), amely sohasem létezett. Arra volt kíváncsi, hogy az egyetemi hallgatók képesek-e megkülönböztetni a hamis információt a valóditól, illetve hogy miképp lehet a világhálón az információ hitelességét ellenőrizni. A kutatás mai állása szerint megfelelő tudás nélkül a felhasználó nem képes az internetet szakszerűen használni: nem elég megtalálni a keresett információt, értelmezni is kell azt.

Az internet és a többi média (rádió, tévé, mobiltelefon) együttes jelenléte egy teljesen új emberi tevékenység forrása is lett, amely az angol „multitasking" nyomán magyarra leginkább többfeladatosságként fordítható. Bár mindig voltak, akik igyekeztek egyszerre több feladatot is párhuzamosan végezni, az esetek többségében ez inkább zűrzavarhoz vezetett. Régóta ismert, hogy az ember nem igazán alkalmas arra, hogy figyelmét sok feladat között hatékonyan ossza meg, habár a nők e tekintetben általában jobbak.

Az internetezők szokásait vizsgálva viszont kiderült, hogy a többfeladatosság egyre gyakoribb módja a számítógép használatának. Az internetezők fele folyamatosan küld és fogad üzeneteket, párhuzamosan tévét néz és számos portálon követi a híreket. Nemrég az amerikai Stanford Egyetem kutatói elemezték ennek hatását az észlelés és a gondolkodás folyamataira. Az eredmények azt mutatják, hogy a többfeladatosság rontja az emberek teljesítményét, mert a feladatok megoldása során sokkal könnyebben zavarták meg őket a kutatók által elrejtett külső ingerek - vagy éppen saját emlékezetük. Az eredmény a szerzőket is meglepte, hiszen az Eyal Ophir által vezetett kutatócsoport azt várta, hogy a többfeladatosság javítani fogja a gondolkodásbeli teljesítményt. Nem lehet azonban kizárni, hogy vannak jótékony hatásai is a figyelem megosztásának.

Digitális hajótörés

A hajótörést szenvedett Robinson számára a legnagyobb tragédia az volt, amikor felismerte, hogy immáron talán élete végéig egyedül, társak nélkül kell élnie. A történet mai változatában hősünk attól rémül meg, hogy nem fér hozzá a világhálóhoz. Sajnos egyre gyakoribb, hogy embertársaink kóros mértékben válnak internetfüggővé. Bár ma még az okok nem teljesen ismertek, valószínű, hogy sokan feladják valódi szociális kapcsolataikat, és csak az interneten maradnak kontaktusban a világgal. Egyre több vizsgálat támasztja alá, hogy összefüggés mutatható ki a túlzott internetfüggőség és a depresszió kialakulása között. Egyelőre azonban még nem egyértelmű, hogy a depressziós hajlamúaknál jelentkezik-e jobban az internettől való függőség, vagy a függőség növeli a depresszió esélyét az arra érzékenyeknél.

Visszatér az angolkór?

Brit orvosok nemrég arról számoltak be, hogy újra terjed a D-vitamin-hiányra visszavezethető angolkór. A betegség a csontváz deformációjával jár, amelynek fájdalmas következményei vannak a mozgás során, s a korai ipari társadalom nagy szegénységben élő munkásgyermekei körében volt gyakori. Az angolkór helyes táplálkozással, valamint napozással elkerülhető, mivel a fénynek fontos szerepe van a D-vitamin-hiány megakadályozásában. Sokak szerint a mai gyermekek csökkent D-vitamin-szintje mögött is az internet áll, hiszen alig töltenek időt a szabad levegőn mozgással. Felmérések szerint a mai óvódások lényegesen kevesebbet vannak a szabadban, mint 10-15 éve, és a számítógép túlzott használata abban is megakadályozza őket, hogy kellő testi ügyességre tegyenek szert.

Korunk egyik legnagyobb ellentmondása, hogy míg az internet létezését természetesnek vesszük, alig értjük a működését és hatásait. Szerencsésebb, ha az internetet nem a levegőhöz, hanem egy késhez hasonlítjuk. Praktikus szerszám, de nem megfelelő használata számos veszélyhelyzetet teremt. A történelem során az ilyen eseteket az emberi társadalom mindig úgy oldotta meg, hogy az eszköz köré kulturális szokásrendszert épített, és különféle szabályokat alkotott a használatára. Sajnos egyelőre adósak vagyunk az ilyen típusú internetkultúrával, pedig nagy szükség lenne rá. Míg a vágott seb fájdalma gyorsan kijózanítja az óvatlan felhasználót, a túlzásba vitt internetezés következményei nem azonnal jelentkeznek, de hasonlóan súlyosak.