A városi ember talán meg sem hallja, hogy tavasszal milyen zajossá válik a természet. Az egyik feltűnőbb változás a mindenfelé hallható madárcsicsergés, éneklés, sokszor már kora hajnaltól akár estig. Kevés faj van, amely ekkora zajt csap maga körül, ami persze érthető, hiszen az ilyen jelenségek mindig felkeltik például a ragadozók érdeklődését. Ha a szárazföldi emlősöket tekintjük, akkor néhány denevért leszámítva csak az emberre jellemző a szinte folyamatos "éneklés", amit mi beszédként értelmezünk. A zene iránt érzékeny emberek könnyen ráéreznek a madárének szépségére; persze nem valószínű, hogy a madarakat is esztétikai szempontok vezénylik. Az etológusok régóta úgy érvelnek, hogy az éneklésnek prózaibb okai vannak. A hímek éneke (a legtöbb fajban csak a hím énekel) egyszerre két funkciót lát el. A közelben lévő madarak az ének alapján ismerik fel a területet éppen birtokló ellenfelüket, a nőstények viszont az ének alapján választják ki jövendőbeli fiókáik apját.

A világutazó kutatóknak már régóta feltűnt, és a hangrögzítő eszközök elterjedése óta ezt bizonyítani is tudják, hogy a különböző területeken éneklő azonos fajú madarak éneke igencsak eltér, és hosszabb időszakokat figyelembe véve egy adott területen is változik. Mivel ismert, hogy a fiókák az éneket apjuktól tanulják meg, sokak szerint az énekesmadarak éneke valójában "kulturális" képesség, hiszen tanulás révén terjed nemzedékről nemzedékre, amelybe apróbb változások is beleférnek és átadódnak, kisebb-nagyobb helyi eltéréseket okozva.

Fiókák és csecsemők

Még érdekesebb eredményekre jutottak a kutatók, amikor megfigyelték, hogy a fiókák miképp sajátítják el apjuk énekét. Kiderült, hogy a hosszabb-rövidebb hallgatási szakasz után a fiókák először csak egy-egy rövidebb részt énekelnek el a későbbi dallamból, később pedig még sokáig variálják a dallam egyes elemeit, míg aztán egy hosszabb szakasz után elkezdik énekelni a végleges éneküket, amely sok tekintetben megegyezik az apaival, de egyes részletekben el is térhet. Ez a felfedezés azért volt meglepő, mert hasonló jelenségeket tapasztaltak azok a kutatók is, akik csecsemők beszédfejlődését tanulmányozták. A tanulás itt is apró lépésenként történik, kezdetben hangok ("gügyögés"), szavak utánzása révén, majd a gyermek először rövidebb, aztán egyre hosszabb mondatokban kezd társalogni. A madárénekek elemzése azt is kimutatta, hogy ezek a dallamok hasonlóan épülnek fel, mint a mi mondataink, azaz az egyes elemek sorrendje hierarchikusan megszabott. Sok kutatót nem is a madár-énektanulás érdekel, hanem abban reménykedik, hogy a tanulási folyamat genetikai és neurobiológiai megismerése révén közelebb juthat az emberi beszédképesség működésének megértéséhez.

Gén, amely összeköt

Londoni kutatóknak a múlt század kilencvenes éveiben tűnt fel az a család, amelynek számos tagja küzdött nyelv-, illetve beszédtanulási problémákkal. A nemzedékeken átívelő érintettség felvetette egy genetikai defektus lehetőségét, és sikerült is kimutatni egy gént (Foxp2), melynek mutációja lehetett az egyik fő oka a családban tapasztalt nehézségeknek. Sokan egy "nyelvgénről" kezdtek beszélni, de őket is lehűtötték azok az eredmények, amelyek szerint a gén egérben és számos más fajban hasonló formában van jelen, és valószínűleg fontos szerepet játszik a neurális plaszticitásban.

Mivel a beszéd- és nyelvtanulási képességek nagymértékben az agyi plaszticitáson alapulnak, nem csoda, hogy e folyamatokban - feltehetően más genetikai elem mellett - a Foxp2 gén is szerepet játszik. Így a kutatók nem lepődtek meg, amikor kiderült, hogy a madarak is rendelkeznek e génnel. Ráadásul egy amerikai kutatás rámutatott: az éneklés során e gén aktivációja gátlás alá kerül, ami fontos szerepet játszhat a tanulási folyamatban. Ikuko Teramitsu professzor szerint ez a megfigyelés is alátámasztja, hogy a madáréneklés és a beszédtanulás sok szempontból hasonló idegi működésen alapszik.

A zebrapinty vizsgálata

A kutatók sokáig nem foglalkoztak egy logikus kérdéssel: miért és hogyan énekelt az "első madár"? Valóban, ez egy igazi tyúk és tojás probléma, mely nem ritka a biológiában. Jól ismert volt ugyanis, hogy a fiókák nem fognak a fajuknak megfelelően énekelni, ha nem hallhatják egy hím énekét. Fehér Olga, aki 2009-ben PhD-disszertációját készítette a New York-i City College-ban, munkatársaival másképp gondolkodott. Az evolúciós logika alapján várható volt, hogy az énekhez kapcsolódó képességeket mégiscsak a genetikai állomány határozza meg és irányítja. Ezért merész kísérletre szánták magukat. Hím zebrapinty-fiókákat egyedül neveltek fel, amelyek felnőve énekeltek ugyan, de dallamaik erősen eltértek a "szokásostól". A kutatók aztán az ilyen furcsa énekű hímeknek engedték meg, hogy fiókákat neveljenek, és a sort több nemzedéken keresztül folytatták. A negyedik generációs hímek énekét hallgatva kiderült, hogy ezen madarak éneke már alig tér el a fajra jellemző énektől, noha valójában több nemzedékre visszamenőleg semelyikük sem hallott "igazi" zebrapintyéneket. A kísérlet tanulsága, hogy tanult viselkedés elsajátítása genetikai korlátok között történik, azaz egy ilyen tanult viselkedés megjelenéséhez is megfelelő genetikai változások szükségesek. Az egyes énekesmadarak közötti különbséget éppen az okozza, hogy ezek a genetikai változások milyen képességet érintenek, a többit pedig a tanulási folyamat biztosítja.

Az eredmények azt mutatják, hogy egy alapvetően új kulturális viselkedésforma megjelenéséhez is genetikai változásra van szükség, amely aztán a tanulási korlátok között irányítja a folyamatokat. Lehet, hogy az ember kézügyességének evolúcióját is ilyen apró változások tették lehetővé, az apró részleteket pedig eltanuljuk egymástól, de az is elképzelhető, hogy a nyelv is ilyen mechanizmusok révén működik. A madár-énektanulás megfigyelése alapján feltehető, hogy az emberek akkor is egy mai nyelvhez szerkezetében hasonló nyelvet "találnának fel", ha nem lenne senki, akitől tanulhatnának. Valóban, magukra hagyott süketnéma gyerekek egymás között olyan jelrendszert használnak, amely nyelvi szabályok alapján szervezett. Így talán véget érhetnek azok a viták, amelyek a kultúra "tanult" vagy "biológiai" eredete körül forognak.


Innovációs elismerést kapott a Richter

A Richter Gedeon Nyrt. a Nemzetközi Kutatási és Technológiai Hivatal 2009. évi Technológiai Innovációs Díjában részesült az általa kifejlesztett és gyártott Portiron termékcsaládért. A díjat Bogsch Erik vezérigazgató vette át március végén a Parlamentben.

A Richter kiemelten fontosnak tartja a kardiovaszkuláris termékek fejlesztését, amelyért az elmúlt években több ízben kapott innovációs díjat, köztük innovációs nagydíjat. A magas vérnyomás népbetegség, ám kezelése sok esetben csak több vérnyomáscsökkentő gyógyszer kombinációjával lehetséges.

Az originátorkészítmény után a vállalat másodikként lépett piacra e generikus készítményével, mely - kitűnő minősége és kedvező ára miatt - elismerő fogadtatásban részesült. A Portiront több nemzetközi szabadalom védi. A Portiron termékcsalád teljes árbevétele két év alatt 1,15 milliárd forint volt.


Nagykorú lett a Nagydíj

A Magyar Innovációs Alapítvány által meghirdetett Innovációs Nagydíjat március 26-án, immár 18. alkalommal osztották ki a Parlamentben. A megmérettetésben azok a Magyarországon bejegyzett vállalkozások vehettek részt, amelyek 2009-ben kiemelkedő innovációs teljesítménnyel jelentős üzleti hasznot értek el. Harmincöt nevezés érkezett.

Az Innovációs Nagydíj győztese a Paksi Atomerőmű Zrt. lett, sikeres teljesítménynövelő projektjének köszönhetően. A reaktorok hőteljesítményének eredeti 1375 MW-os értékét nyolc százalékkal, 1485 MW-ra növelték, biztosítva a legalább 500 MW-os teljesítményt mind a négy atomerőművi blokkra.

Az Ipari Innovációs Nagydíjat a Ganz Engineering és Energetikai Gépgyártó Kft.-nek sikerült elhódítania, teljes mértékben hazai gépészeti újdonságáért. A cég új típusú hegesztett házú, kettős beömlésű szivattyút alkotott, mely az előállítási költség, gyártási idő csökkentésével válhat versenyképessé, a kitűnő hatásfok és szívóképesség mellett.