A hobbiállatok tömeges és üzletszerű klónozásának híre újra felélesztette a régi vitát: vajon van-e joga az embernek Istent játszani. Valójában a probléma sokkal kevésbé filozófiai jellegű, mint gondolnánk, és éppen a társállatok klónozása vetheti fel a kérdés számos gyakorlati vonatkozását. Van-e joga üzleti haszonra törő vállalkozásoknak, hogy a tudomány eredményei mögé bújva félrevezessenek jó szándékú embereket?

Százból egy

Az első macskát 2004-ben amerikai, az első kutyát egy évvel később koreai kutatók klónozták. Az ebek klónozása kemény diónak bizonyult, mert szaporodásbiológiájuk számos tekintetben eltér más emlősökétől. Az eljárás a leírások szerint roppant egyszerűnek tűnik. A gazdának mindössze az a dolga, hogy kedvencének egy friss szövetdarabját eljuttassa a klónozó céghez, ahol kellő anyagi ellenszolgáltatás fejében néhány hónapon belül "előállítják" a másolatot. A kulcslépések már a 60-as évek óta ismertek. Egy testi szövet sejtjéből eltávolítják a DNS-t tartalmazó sejtmagot, majd azt egy sejtmag nélküli petesejtbe helyezik.

A kutyáknál ez a lépés okoz nehézséget, mert a megfelelő petesejt beszerzése igen körülményes. Először a petesejtet adó donor nőstényt megfelelő hormonkezeléssel tüzelő állapotba kell hozni. A kilökődött petesejt néhány nap alatt a petevezetékben érik meg, és csak speciális eljárással lehet eltávolítani a szukából. A testi DNS áthelyezése sem egyszerű, majd ezután az idegen DNS-t tartalmazó petesejtet egy megfelelően előkészített nőstény kutya méhébe helyezik. Több mint száz próbálkozásra esik egy élveszülés. A kutatás jelenlegi állása mellett tehát a gazdák a pénzükkel részben a petesejtet adó egyedek szenvedését fizetik meg.


Magic (Bűvös) és Stem (Őssejt), a világ első zsírszöveti őssejtből klónozott kutyakölykei. Szöulban születtek 2009 januárjában

Mint két tojás

"A klónozott egyed épp olyan lesz, mint az eredeti" - hangsúlyozzák a cég képviselői, bár néha hozzáteszik, hogy a teljes hasonlóságnak biológiai korlátjai vannak. Valójában a dolog kevésbé misztikus, hiszen kivételesen a természetben is előfordul egy hasonló jelenség, ha egypetéjű ikrek születnek. Az emberi ikervizsgálatok azonban sokkal kiegyensúlyozottabb képet mutatnak. A Nature folyóirat e havi számában kanadai kutatók mutattak rá, hogy bár az egypetéjű ikrek örökítő anyaga szinte azonos, a külön egyedekben formálódó sejtek DNS-ét a környezet egy úgynevezett metilációs folyamat révén átprogramozza. Így az egypetéjű ikrek génaktivációs mintázata - megegyező génjeik ellenére - eltér egymástól. Naivitás tehát arra számítani, hogy egy hasonló környezetben felnevelt klón ugyanolyan lenne, mint a donor egyed.

A kutyákat pénzért klónozók számos tudományos érvet hoznak fel az ilyen irányú kutatás mellett. Túl azon, hogy a szeretett ebüket elvesztett gazdák ily módon újra megoszthatják életüket egy hasonló jószággal, a kutatás révén többet tudhatunk meg a kutya szaporodásbiológiájáról is. Sőt, a rokon, vadon élő, ámde kihalástól fenyegetett fajok (például a koreai farkas) is megmenthető, ha a kevés megmaradt egyed klónozással szaporítható. Ezek az érvek azonban csak azok szemében állják meg a helyüket, akik nem látják a biológiai és részben a társadalmi folyamatok valódi mélységét. A gazdák esetében valóban sok szempontból naiv elvárás, hogy a klónozás visszahozza az elvesztett kedvencet, hiszen az eljárás "csak" az örökítő anyagot éleszti újra. Az állatok többsége esetében az élet nem pusztán a DNS egyik sejtből a másikba való vándorlását jelenti, hanem éppoly lényeges szerepet játszik a test és a környezet kölcsönhatása, azaz például a viselkedés. Semmi értelme kihalóban lévő állatfajokat klónozni, ha nem biztosítjuk számukra a természetes életfeltételeket, és létük kizárólag a laboratóriumhoz kötött. Emellett a klónozás jelentős mértékben szűkíti a genetikai változatosságot, ami minden esetben a faj túlélésének az alapja.

Csak egy ugrás

Sokan nem merik kimondani, de a kedvencek klónozása valójában csak egy nagyobb ugrásnyira van az ember klónozásától. Semmi nem zárja ki, hogy a módszerek tökéletesítése révén az ember klónozása elől is végleg elhárulnak a technikai akadályok. Különösen érdekes, hogy a klónozott kutya hírére Kaliforniában törvénnyel szerették volna betiltani ezt az eljárást, de a javaslatot a képviselők nem fogadták el. Így nehéznek tűnik a folyamat közösségi szabályozása, ha a piaci egyre növekvő szerepet játszik.

Társadalmi szempontból a klónozás egyik legfontosabb következménye az egyediség elvesztése lehet. Semmi nem akadályozza meg ugyanis, hogy a még élő kedvencünket klónoztassuk, s így "tartalék" példányokat hozzunk létre. Bár biológiai értelemben a két egyed különbözni fog, egyedi értékük mégis csökken, ha több másolat előállítható.

További káros következmény az úgynevezett sztárhatás, hiszen lesznek majd olyan egyedek, amelyekből sokan szeretnének egy-egy másolatot. Az ilyen megfontolások éppen a kutyatartók körében gyakoriak, hiszen a kutyakiállításon győztes egyedek utódai kapósabbak. A klónozás legkárosabb hatása, hogy jelentősen csökken a genetikai változatosság. Itt az ideje, hogy a jelenség társadalmi hatásait komolyan megvitassuk.

Szerzőnk biológus, az ELTE Biológiai Intézetének tanszékvezetője