Férfiakat és nőket egyaránt érintett a kutatói mobilitás és karrier tárgykörében megrendezett budapesti konferencián felvetett problémák többsége, a négy kiemelt téma egyikéül mégis a kutatónők karrieresélyeit, mozgási lehetőségeit választották a magyar EU-elnökség egyik záró programjaként tartott rendezvényen. Noha a 2007 és 2013 között az Európai Bizottság által e célra elkülönített 4,75 milliárd euróból elindított Marie Curie-pályázatok nyerteseinek 40 százaléka már nő, az érintett felszólalók még bőségesen sorolták kifogásaikat a 35 országból 200 szakembert felvonultató konferencián.

Összhangban a hazai tapasztalatokat megosztó Cséfalvay Zoltánnal, a nemzetgazdasági tárca stratégiai államtitkárával, Brigitte Mühlenbruch, a Kutatónők Európai Platformjának elnöke is elpanaszolta, hogy bár a diploma megszerzéséig még a nők vannak többségben Európa más országaiban is, az akadémiai karrier során úgynevezett ollóeffektus figyelhető meg: minél magasabb pozíciót nézünk, ott annál kevesebb a nő. A vezető kutatók között az EU átlagában alig 20 százalék körüli a részesedésük. Márpedig, húzta alá az elnök asszony, a kutatónők szakmai előrehaladásának támogatása, a karrierjük építése során tapasztalt akadályok elhárítása globális gazdasági és munkaerő-piaci érdek.

A platformon belül több hálózat is foglalkozik a tudományos kutatás, innováció terén dolgozó nők támogatásával, nemzetközi kapcsolataik építésével, karrieresélyeik és mobilitásuk javításával európai és nemzeti szinten. A 12 ezer kutatónőt képviselő szervezet pontokba foglalta követeléseit. Mindenekelőtt megfelelő, biztonságos és kiszámítható munkafeltételeket kívánnának, és nyomatékkal szólalnak fel az elsősorban a gyengébbik nemet sújtó rövid távú munkaszerződések gyakorlata ellen. Egyenlő munkáért egyenlő bért! - szól a jól ismert, jogos kívánság, és kárhoztatják a munkaerő-toborzás hátrányos, megkülönböztető módszereit is.

A nők társadalmon belüli szerepét is kérnék nem figyelmen kívül hagyni, és egyenlő esélyekért lépnek fel a képzés, a nemzetközi kutatóhelyek közötti mobilitás terén is. A gyereknevelésben rájuk háruló feladatok miatt a rugalmas munkaidő, a részfoglalkoztatás éppúgy követeléseik része, mint a lehetőség, hogy külföldi kutatásaik, tanulmányútjaik alkalmával családjuk is velük tarthasson. Bár kívánságaik sorolásánál Mühlenbruch asszony pozitív diszkriminációt egyszer sem említett, a Heti Válasz kérdésére legfőbb eszközként az európai kulturális közeg megváltoztatását szorgalmazta, és az általunk felvetett női kutatói kvóta lehetőségétől sem zárkózott el. Utóbbi mértékét a ma még pontosan nem ismerhető nagyságú, bizonyos női kutatói "kritikus tömeg" határozná meg, amely privát véleménye szerint valahol a 30-40-es százalékarány körül lehet.

Az európai tapasztalatokhoz hasonlókról számolt be lapunknak a konferencián a Nők a Tudományban Egyesület képviseletében részt vevő Lenkeyné Bíró Gyöngyvér gépészmérnök, anyagtudományi fizikus, a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány osztályvezetője is. A kétgyermekes édesanya saját, egykori japán ösztöndíjának esetét említette, amikor a ritka tudományos lehetőséggel családjának kényszerű hátrahagyása miatt a lehetségesnél csak jóval rövidebb ideig élhetett. Pedig, tesszük hozzá Brigitte Mühlenbruch szavait idézve: a tudománynak éppúgy szüksége van a nőkre, mint a nőknek a tudományra.