Rengeteg fejtörést okoztak az evolúciós gondolat megalapozójának, Charles Darwinnak a hangyák. Elméletéből nehezen volt levezethető, miképp alakulhat ki olyan viselkedés, amely az egyedek közti versengés helyett az együttműködést részesíti előnyben. Mára számos elméletet dolgoztak ki e magatartás magyarázatára. A brit David Hamilton rokonszelekciós elméletében a gének által meghatározott rokonság tartja fent a kooperációt, azaz egy egyed akkor működik együtt másokkal, ha azok a rokonai, és az együttműködés mértéke a rokonsági fokkal arányos. Az egyed szempontjából minden együttműködés lemondással jár, de ez az önzetlennek tűnő viselkedés hosszabb távon megtérül, hiszen a rokonok nyeresége által az egész rokoni hálózat jár jól.

A rokonszelekciós elmélet érvényességét sokan vizsgálták, de legjobb példái mindmáig a hangyák, hiszen a lárvákat tápláló nőstények (dolgozók) közelebbi rokonai egymásnak, mint a hímnemű heréknek, és az etetés során előnyben is részesítik női ivarú testvéreiket. Az állatokon végezhető megfigyelések azonban bonyolultak, és rengeteg hatás befolyásolhatja az együttműködést, ezért egyre nagyobb szerepet kapnak azok a laboratóriumi megfigyelések, amelyek robotok felhasználásával szimulálnak biológiai összefüggéseket.

A lausanne-i egyetem kutatója, Dario Floreano egy csapat egyszerű robottal vizsgálta a kooperáció kialakulását. Az olasz professzor és kollégái néhány centiméteres robotokat készítettek, melyek számtalan szimulált nemzedéken keresztül elsajátították, hogyan kell megkeresni egy területen szétszórt tárgyakat. Az ilyen kutatások lelke az a szoftver, amely modellezi a biológiai folyamatokat, és szimulálni tudja a "géneket", azaz képes mutációra és az életképes algoritmus továbbörökítésére. Valójában tehát az "evolúció" az egyes robotokat függetlenül irányító szoftverben megy végbe, és a kutatók mindig ugyanazokat a robotokat használják az újabb generáció tesztelésére.

A múlt héten megjelent tanulmányban a kutatócsoport arról számolt be, hogy sikerült modelleznie a rokonsági viszonyokat egy kis robotcsapatban, és egy ötszáz generáción át megfigyelt evolúciós folyamat eredményeképpen olyan jelenségekről számolt be, amelyek megfeleltethetők voltak a Hamilton rokonszelekciós elméletében foglalt elképzeléseknek. A hangyákhoz hasonlóan a keresésben együttműködő robotok hatékonyabban működtek, és "génjeiket" (vagyis az önzetlen viselkedést szimuláló kódokat) sikeresebben juttatták át a következő generációba, mint "önzőbb" társaik.

A robotokkal kapcsolatos kutatások egyre fontosabb szerepet játszanak az egyed és a közösség biológiai működésének megértésében. A javuló technikai háttér új eszközöket ad a biológusok kezébe, és ezt a lehetőséget az Európai Unió is felismerte, hiszen minden évben több százmillió euróval támogat ilyen kutatásokat, melyek az elméleti felismeréseken túl a robotok használhatóságát is növelik. Floreano professzor kísérletei is olyan megoldásokat alapozhatnak meg, melyek révén az együttműködő robotok képesek lesznek kiváltani az emberi munkát, ha a megoldandó probléma túl nagy veszélyt jelent.