- Huszonkilenc, elsősorban gazdasági szakember társaságában ön is aláírta november végén azt a nyílt levelet, amelyben arra szólították fel az országgyűlési képviselőket, hogy ne szavazzák meg a 2010-es költségvetést. Miért fordultak a nyilvánossághoz?

- Meggyőződésünk volt, hogy a 2010-es költségvetés valótlan adatokon és hibás számításokon alapul. Nem biztosítja az ország fenntartható fejlődéséhez a szükséges mértékű kutatás-fejlesztési, illetve innovációs forrásokat, és nem tesz eleget a területtel kapcsolatos korábban elfogadott törvényi kötelezettségeknek sem.

- Tavaly azt nyilatkozta lapunknak: "A kutatás-fejlesztés nem oldja meg a válság kérdését, de a válság ideje alatt kell összesűríteni mindazt a tudást, amit később hasznosítani tudunk." Sikerült?

- Magyarországon a kutatás-fejlesztésre fordított összeg évek óta a GDP egy százaléka körül mozog, miközben a fejlett európai országok ennek akár háromszorosát fordítják erre a célra. A válság időszakában a fejlett országok mindegyike jelentősen növelte a kutatás-fejlesztési ráfordításokat, illetve a kormányzatok elkötelezettségét az innováció iránt. Ennek a területnek mindenütt miniszter vagy a miniszterelnöki kabinet tagja a vezetője. Az innováció ugyanis nem önálló szektor, hanem a gazdaság- és a társadalompolitika egészét átszövő rendszer, és hogy a teljes gazdaságra kiható döntések születhessenek, ennek a területnek az irányításához a kormányzatban megfelelő hatáskörrel rendelkező vezetőre és végrehajtó szervezetre van szükség.

- Az a hír járja, hogy a Fidesz összevont minisztériumokban gondolkodik.

- Koordinálatlanság és koncepciótlanság volt ezen a területen az elmúlt években, az innovációért felelős állami szervezetek súlya és helyzete folyamatosan változott. Volt államtitkárság, működött központi hivatalként, minisztériumi főosztályként, aztán tárca nélküli miniszter alá került, majd a miniszter posztját megszüntették, és jelenleg ismét minisztériumi főosztályi szinten működik, melynek hatásköre, működése enyhén szólva is bizonytalan. A magyar kutatásfejlesztésről 2008-ban készült OECD-jelentés a legnagyobb hibának éppen az irányítási rendszer kiszámíthatatlanságát tartja, melynek következménye többek között az alacsony innovációs teljesítmény is. Egy 2009-es európai uniós jelentés a tagországokat innovációs teljesítményük alapján rangsorolja. Magyarország a 22. helyre került a 27 ország közül, és a negyedik kategóriába a leszakadó - vagy ha úgy jobban tetszik, a felzárkózó - országok közé. A leszakadó országok nagy csoportjából hazánk csak a tudásra alapozva, a kutatás-fejlesztés intenzív támogatásával, az innováció segítségével és a tudományos eredmények hasznosításával juthat a világ legfeljebb harminc-negyven országát tömörítő "elitklubba".

- Erre milyen esély mutatkozik?

- Egy átfogó tudományos, technológiai és innovációs stratégia alapján ez megvalósítható. Meg kell vizsgálni, mi járul hozzá a gazdaság növekedéséhez, az eredményességének javításához. Az innovációs stratégia is a gazdaságpolitika része, melynek célja a gazdaság növekedésének elősegítése. Ki kell jelölni a kutatás-fejlesztési prioritásokat, és megnevezni azokat a területeket, melyek a kutatás-fejlesztés kiemelt támogatásával, folyamatos innováció révén húzóágazattá válhatnak. Ez azért is sürgető, mert az elmúlt három évben 49 kiemelt finanszírozású tudásközpont jött létre, ami szerintem fenntarthatatlan. Azt állítják, ez a folyamat sikertörténet; szerintem kizárólag churchilli értelemben: "Az a siker, amikor hibát hibára halmozunk töretlen lelkesedéssel."

- Mely gazdasági területek lehetnek húzóágazatok?

- Több ilyen terület van, én az egészségipart és a közlekedésipart emelném ki. Magyarországon például hozzávetőleg 200 cég szállít be a járműiparba, ezek számát lehetne jelentősen növelni az innováció útján. Ha erre alkalmassá tesszük őket, akár nyolcszáz vagy ezer kis- és középvállalkozás is beszállítóvá válhat. A magyarországi nagy autógyárak jelenleg ugyanis több mint 90 százalékban külföldi partnereket dolgoztatnak. Az egészségipar most is jelentős innovatív ágazat, de a gyógyszergyártás, a biotechnológia, az orvosiműszer-gyártás és a balneológia területén még további fejlődési lehetőséget látok.

- Szép célok, de kormányzati elkötelezettséget feltételeznek.

- A miniszterelnök irányításával egy tudományos és innovációs tanácsot kellene létrehozni, melyben társelnök lenne a gazdasági miniszter és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, tagjai pedig a gazdaság területén működő miniszterek lennének. Ez a tanács döntési hatáskörrel rendelkezne a hazai tudomány, technológia és innovációstratégia meghatározását, a hazai tudomány kutatás-fejlesztés finanszírozását illetően. Ki kellene jelölni továbbá a kutatás-fejlesztésért, illetve az innovációért felelős minisztert. Erre a mindenkori gazdasági tárca vezetője a legalkalmasabb. Vezetésével létre kellene hozni egy olyan államtitkársárságot, amely a hazai innovációs politikát szervezi, irányítja, koordinálja. Ír vagy finn mintára Nemzeti Innovációs Ügynökséget kell létrehozni, amely a pályázatok lebonyolítását, a pénzek elosztásának technikai oldalát biztosítja. Emellett nem nélkülözhető - a miniszter mellett - egy innovációs bizottság létrehozása sem, a tudományos élet és a civil szféra képviselőiből, akik meghozzák a pályázatokkal kapcsolatos stratégiai döntéseket az összes hazai K+F forrással kapcsolatban, az uniós forrásokat is beleértve. Ez az irányítási rendszer áttekinthető, és elkerülhetővé válik az olyan helyzet, mint a jelenlegi, amikor több mint 45 különböző, sok esetben egymásnak ellentmondó innováció-, illetve tudománypolitikai intézkedés van érvényben.

- Nemcsak a jogszabályok útvesztője átláthatatlan, hanem a pályázatoké is.

- Jelenleg közel nyolcvan pályázat van "nyitva", melyek között képtelenség eligazodni. Áttekinthető, bürokráciamentes pályázatokra van szükség, ami elsősorban bizalmi alapra épül, és ezzel párhuzamosan a döntési rendszer az egyéni felelősség alapján működik - azaz legyen személyi felelőse minden döntésnek. Három lábon álló finanszírozást kellene kialakítani. Az első pillért az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) jelenti, amelyből az alapkutatásokat kell finanszírozni, és amelynek értékét jelentősen növelni kellene. A második pillér az Innovációs Alap, amelyből a kutatás-fejlesztési tevékenységet és az irányított alapkutatást lehet finanszírozni, támogatva a kutatóintézetek, egyetemek és vállalatok együttműködését. A harmadik láb az uniós források K+F-re fordítható része, amelyből kizárólag a vállalkozásokat, a piac közeli fejlesztéseket kellene támogatni.

- Mérhető az innováció haszna?

- Meg kell vizsgálni, hogy a kutatásfejlesztési ráfordítások - az a körülbelül 150 milliárd forint, amit az elmúlt három évben az innovációs alapból kifizettek - hogyan hasznosultak a gazdaság egésze szempontjából. Ehhez olyan független, elemző-értékelő szervezetre van szükség, amely folyamatosan vizsgálja a ráfordítások hasznosságát, a tudománypolitikai intézkedések hatásfokát, és a visszacsatolás révén az innovációs politikai intézkedések is korrigálhatók.

- Ezek az alapvető változások végbemehetnek egy év alatt?

- Az intézkedések meghozatalával nem lehet késlekedni, de hatásuk csak folyamatosan jelentkezik. A legfontosabb, hogy szűnjön meg a közéletben jelen lévő kettős beszéd. A szavak és a tettek kerüljenek összhangba, legyen hitele és súlya a kimondott szónak. A pénz nem lesz több, a gazdaság sem fog egyik pillanatról a másikra megváltozni, nem lesznek gyors, látványos jövedelemnövekedések. Az emberek bizalma, lelkesedése viszont megnőhet, az erkölcsiség talaján egészséges gondolkodásmód és viselkedési kultúra alakulhat ki. Ez ad esélyt arra is, hogy az innováció valóban a gazdaság motorja legyen.