Ilyen volt... (Fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Pedig egész Európában alig akad néhány vendéglő, amely az 1700- as évek vége óta működik. Még akkor is, ha eleinte csak korcsma volt, ahol a Budára tartó rác szekeresek álltak meg nagyfröccsre. Később Balás Márton vendéglős (majd fia és négy leszármazottja) már meleg ételt is felszolgált, s amikor a XIX. század végén Hűvösvölgy a pest-budai közönség kedvelt kirándulóhelye lett, s a Máriaremetére igyekvő búcsújárók is itt álltak meg délebédre, a Balázs Vendéglő fogalommá vált.

Népszerűségét növelte, hogy 1900-ban megépült a hűvösvölgyi villamosvonal. Az étlapon rántott és paprikás csirke, idei liba és kacsa, házi disznótoros, valamint a svábok gőzgombóca (Dampfnudel) szerepelt. Valamint becsületes budai borok. Sashegyi vörös, mézesfehér, budai zöld, szlankamenka. Mára a nevüket is elfelejtettük.

... és ilyen lett (Fotó: Sebestyén László)

Az államosításkor a Balázs családtól is elvették a vendéglőt. Szocialista lett. 1979-ben leégett, de felújították. Aztán bezárták, ám 1999-ben újjáépítették korabeli formájában, sramlis kerthelyiséggel. Akkori üzemeltetője bizonyos Szöllősi úr volt, a budakeszi Tanne étterem tulajdonosa. A legenda szerint tőle nyerte el kártyán a vendéglőt két "üzletember".

És ettől kezdve a történet tipikusan magyar. És tipikusan bicskanyitogató. Zavaros privatizáció, tisztázatlan tulajdonviszonyok, korrupt hivatalnokok, valamint olyan többségi tulajdonos, aki sem állagmegőrzésre, sem felújításra nem akar költeni, hiszen esze ágában sincs éttermet működtetni. A valódi cél a Pilisi Parkerdő szomszédságában fekvő értékes telek eladása. Igen ám, de a Balázs Vendéglő műemlék, s a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) makacskodása miatt nem lehet ledózerolni.

Csak a cégér maradt belőle (Fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Marad tehát a rendszerváltoztatás óta bevált forgatókönyv. 2004-ben bezárják, és átengedik az enyészetnek. Hajléktalantanya lesz, drogosok menedéke. A tulajdonos Budagast Zrt. köddé válik, vezetői felszívódnak, a levelek kézbesíthetetlenek. És ez az állapot eltart évekig. Miközben a hivatalok tehetetlenkednek, az épület (nyilván önmagától) évenként kétszer-háromszor is kigyullad. Előbb a tetőszerkezet ég le, majd az oldalszárny. Mintha a sors is arra ösztökélné a minisztériumot, hogy szüntesse meg végre az áldatlan állapotot, s törölje az épületet a műemléki nyilvántartásból.

Aztán az év első napjaiban ez is bekövetkezik. A Balázs dózerolható. Hűvösvölgy szerelmesei pedig kétségbeesve keresik a magyarázatot. Számukra nincs vigasz. Hacsak nem az önkormányzat szívhez szóló üzenete: "A II. kerület mindent elkövet annak érdekében, hogy a valaha szebb napokat látott vendéglő helyén közösségi célokat szolgáló és a környék hangulatához illeszkedő beruházás valósuljon meg."

Nyilván ezt mondják majd a Hársfa és a Lugas éttermek esetében is. Hiszen azok is értékes telkeken állnak, s úgyszintén a Budagast Zrt. tulajdonai. A Budagast pedig szeret beleverni egy-egy szöget a koporsóba. Kiébe is?