Fotó: MTI

Valóban eltapsolták a keresztszülők pénzét a csángószövetség vezetői? Vagy inkább az az állítás igaz, hogy szétverik Budapestről a csángó érdekvédelmet? Több mint két héttel azután, hogy lemondott a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) teljes, 12 fős elnöksége, még mindig dúl a nyilatkozatháború az ügyben érintett szereplők között.  

Budapesten a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai állampolgársága nyilvánosságra hozta a Teleki László Alapítvánnyal négymillió forintért elvégeztetett átvilágítás eredményét a csángószövetség hanyag gazdálkodásáról, átláthatatlan könyveléséről.

A moldvai tanárok egy csoportja közleményben állt ki a csángószövetség vezetése mellett, megalázónak nevezve a szervezet elleni kampányt. A csángószövetség szerint a 2000-ben indított oktatási program és a vagyon is olyan személyek irányítása alá kerülhet, akik nem ismerik Csángóföldet. De hogy az MCSMSZ új vezetősége hajlandó-e belépni a budapesti KIM által szorgalmazott közös romániai alapítványba a keresztszülők támogatói pénzét gyűjtő Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvánnyal és az átvilágítást végző Teleki László Alapítvánnyal, az csak a március 10-ei tisztújításkor fog kiderülni.

Az eddigi elnökség éppen azért távozik, mert nem értettek egyet ezzel a tervvel, és nem akartak engedni a budapesti nyomásnak. „Rengeteget harcoltunk a román hatalmakkal, de nem fogunk szembemenni a budapesti kabinet döntésével" - mondja lapunknak adott interjújában Hegyeli Attila lemondott ügyvezető, a csángó oktatási program létrehozója, aki 12 évvel érkezése után családjával együtt távozik Moldvából.

Részletek a február 16-i Heti Válaszban, mely a Digitalstandon is megvásárolható.

A csángóföldi magyaroktatás margójára

A csángók magyaroktatásához kapcsolódva az alábbiakban egy budapesti gimnázium tanárainak törekvését mutatjuk be, mellyel önszorgalomból és önerőből, pénztől és politikától függetlenül, immár több éve próbálnak segíteni a csángó gyerekeknek.

Lenkovics Mária

Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola és Gimnáziumban működő Kinyílik a világ Alapítvány a rendszerváltás évétől kezdődően támogatja a határon túli magyar diákokat, elsősorban a kárpátaljaiakat. Az alapítvány elnöke Matskási Istvánné, az iskola tanára, aki a radnótis diákok szüleinek adományain kívül pályázatok és vállalati szponzorok segítségével igyekszik két évtizede előteremteni a határon túli magyar gyerekek támogatásának fedezetét.

2000-ben merült fel az ötlet, hogy a kárpátaljai gyerekeknek szervezett nyári anyanyelvi táborokba csángó diákokat is meghívjanak. Az első három év meglepő tapasztalata az volt, hogy a két különböző területről érkező gyermekek nehezen találtak hangot egymással. Mindennek pozitív olvasata az, hogy nyelvi, kulturális, vallási különbözőség a magyar kultúra sokszínűségét jelzi.

Ezért merült fel Etédi Emőke magyartanárban, hogy jobb lenne, ha a csángó gyerekek otthon, saját környezetükben mutathatnák meg magukat, tehát az anyaországi tanárok és diákok mennének hozzájuk látogatóba. Kollégáival először megkeresték Duma-István András költőt, a magyarországi magánadományokból működő Szeret-Klézse Alapítvány elnökét, a klézsei Magyar Ház működtetőjét, aki a kezdeményezést örömmel fogadta.

2005 nyarán megtartották az első tábort. Egy kis csapat ment a Radnótiból, három tanár és öt diák, akiknek egy hét alatt sikerült a kinti gyerekekkel - és szüleikkel - megtalálni a közös hangot. Azóta minden évben megszervezik az anyanyelvi tábort, egyre jobban kitapasztalták az ottani gyerekek képességeit, igényeit, így a táborok évről évre jobbakká, tartalmasabbakká, hasznosabbakká váltak. A „küldöttség" tagjai évente változnak: nemcsak magyartanárok, hanem történelem, ének, rajz és más szaktanárok is részt vesznek benne. A diákok közül azok csatlakozhatnak a programhoz, akiket a tanárok erre felkérnek, mert eredményeik, hozzáállásuk alapján várható, hogy ebben a feladatban helyt tudnak állni. A tábor költségeinek tanárokra eső felét a Kinyílik a világ Alapítvány, a diákok útiköltségének egy részét pedig az utazó diákok szülei fedezik, a csángó gyermekek részére a részvétel ingyenes.

A tábor legfontosabb része az anyanyelvi foglalkozás, amikor 4-5 fős kiscsoportokban verseket olvasnak, megtanulják, és dramatizált formában elő is adják az olvasottakat. Ezen kívül rajzfilmeket néznek a magyar történelem fejezeteiből, egyszerre legfeljebb ötpercnyit, szöveg nélkül, és egyszerű, érthető magyarázatokat fűznek hozzá. A köznyelvi szókincs bővítésére a legjobb alkalmat a kézműves foglalkozások adják: kis csoportokban rajzolnak, gyurmáznak, beszélgetnek, gyöngyöt fűznek, és közben magyar nyelvű dalokat énekelnek.

A gyermekek nyelvi tudásában jelentős különbségek vannak. Akadnak olyanok, akik folyékonyan, szépen beszélik a magyar nyelvet, legtöbbjük szókincse azonban szegényes. Egy hét alatt a legnagyobb eredményt a rejtett nyelvtudás megnyitásával lehet elérni, mert a gyerekek nagy része „jóval többet tud, mint amennyit mer". Duma István András és fia, Dániel év közben is tanítja magyarra a klézsei gyerekeket, de ahhoz, hogy az így szerzett tudásuk használatához bátorságot szerezzenek, nagy szükség van a közös élményekre.

A tábor kezdeti, 20 fős létszámához képest volt alkalom, amikor már 80 gyerek vett részt a foglalkozásokon. Minden tábort egy rövid színdarab előadásával zárnak, amit a gyerekek szülei is nagy örömmel néznek meg. Etédi Emőke szerint már az is nagy eredmény, hogy a gyerekeket szívesen engedik el szüleik a táborba, hiszen számukra a nyár nem a nyaralásról szól, hanem arról, hogy iskola híján van idejük segíteni a szüleiknek a földeken és a ház körül. Ezért a táborozó gyerekek nagy létszáma, a szülők támogatása és részvétele a táborzáró előadáson azt jelzi, hogy hálásak azért az igyekezetért, amit a magyarországi tanárok és diákok tesznek értük „És amit mi, anyaországiak kapunk tőlük, az sem kevés: erőt a mindennapokhoz, szeretetet és archaikus kultúránk megismerésének lehetőségét."