"Nem tudunk és nem is akarunk Ausztria, Olaszország vagy Franciaország télisport-komplexumaival versenyezni. Az egy-két napos, illetve a munka utáni - villanyfényes - esti sízés kultúráját szeretnénk meghonosítani. Ha úgy tetszik, lehetőséget biztosítunk a bemelegítésre és a levezetésre a külföldi kiruccanások előtt vagy után" - vázolja a nem épp magasan fekvő, hószegény, enyhe telekkel sújtott Magyarország egyik kitörési lehetőségét Soós Csaba. És nem viccel; mivel az Ernst & Youngnál idén ő, az E-Star Alternatív Energiaszolgáltató Nyrt. elnöke volt az év üzletembere, pláne tudnia kell, mit beszél.

No de miért lehet kompetens egy topmenedzser időjárási ügyekben? Leginkább azért, mert "civilben" maga is pályaépítő; a Veszprémtől kőhajításnyira lévő, a tengerszint feletti 500 méteren alig túlnyúló eplényi síaréna kiötlője, az üzemeltető cég vezetője. Eddig a XXI. században rajta kívül csak egy fecske csinált "telet" - a mátraszentistváni síparkot megvalósító Kőrösi Imre, aki hajdúszoboszlói agrárműszer-fejlesztő érdekeltségének tevékenységi körét bővítette ki észak-magyarországi tereprendezéssel. És van még valaki, aki kezdhet reménykedni a sikerben: Sátoraljaújhely polgármestere, Szamosvölgyi Péter tíz esztendeje libegőt, most hóágyús pályarendszert építtetett városának. Ám amíg Soós és Kőrösi közvetlenül is érintve voltak télügyben (előbbi 1985-ben Eplényben tanult meg lesiklani, utóbbi harminc éve a mátraszentistváni víkendháza mellett drótköteles húzóliftet is barkácsolt családjának), Szamosvölgyi sosem akar megtanulni síelni, mivel - mint mondja - "így legalább senki nem vádolhat azzal, hogy magamnak teremtettem meg a tutit".

Nagyításért kattintson a képre!

Ők hárman tehát hittek a csodában, vagyis hogy égig érő hegyek, tartós fagyok és halomra hulló hó nélkül sem reménytelen 90-100 napos szezonokat összehozni. Noha a világ fejlettebb térségeiben már lassan húsz éve bevett eszköz az 1950-ben feltalált hóágyú, e vízporlasztásos, fagyot igénylő rendszereket általában nem a reménytelenül alacsony domboldalak befehérítésére, inkább a meglévő pályák vastagítására használják. Mivel azonban sajátos mikroklímájú területek itt is vannak - például a Bakonyban Eplény, a Zemplénben Sátoraljaújhely, valamint az ország legmagasabban fekvő lakott zónájának számító Mátraszentimre-Mátraszentistván -, a "sok műhó semmiért" mondás középtávon biztosan nem igaz. Mindhárom helyszínen meteorológiai modellezés előzte meg a sípálya-beruházást - és a múlt szintén támpontként szolgált. Eplényben a '70-es években még természetes hóból is esett annyi, hogy megérje - a szovjet néphadsereg közreműködésével - felvonókat tákolni. Mátraszentistván környékén a Gagarin Hőerőmű szakszervezetesei alakítottak ki pályákat, az egykori úttörőolimpiák helyszínéül szolgáló sátoraljaújhelyi magas-hegyi terepen pedig már hetven éve is csúszkáltak az ősök.

Szamosvölgyi Péter, Soós Csaba, a tavaly elhunyt Kőrösi Imre (illetve felesége, Kőrösiné Drótos Erika és felnőtt gyermekei) tehát nem a semmire mozgattak be több mint egy-egy milliárd forintot. A polgármester uniós pénzeket kalapozott össze az attrakcióhoz, az üzletember (társas) magánberuházásban, a hajdúszoboszlói agrárműszer-fejlesztő viszont banki hitel segítségével épített síparkot (azt a kockázatot is vállalva, hogy a családja kezén lévő összes vagyontárgyat jelzálog alá vették). Noha a 600 kilométer összpálya-hosszúságú franciaországi sígyárakhoz képest az itteni paradicsomok makettméretűnek tűnnek, nem jelentéktelen az a 243 millió forintos árbevétel, amit tavaly Eplény termelt, vagy a sátoraljaújhelyiek által remélt évi százmilliós haszon. Ehhez persze szezonnyújtó fifika kell: a zempléni város például nyáron is használható kalandparkot épített a lejtői mellé, a Soós-féle arénának pedig engedélyezték, hogy májustól hegyikerékpáros bázisként működjön.


S miközben a fenti sícentrumok küllemükben mindinkább hasonlítanak a nyugati pályákra, próbálnak azért magyar jelleget ölteni. Bár Eplény névadó szponzora az olasz Nordica sportmárka lett, a látogatók a felvonóknál székelykapuval találkozhatnak - sőt a tulajdonosok Szent Sólyomnak keresztelték el Magyarország eddigi egyetlen négyüléses liftjét. Mátraszentistván inkább a természetkedvelőknek üzen azzal, hogy tanösvényen mutatja be a hegység élővilágát. "Sokan gondolják, hogy állandó harcban állunk a környezetvédőkkel. Ám a sízők szeretik a közegüket, használják, de tisztán is tartják a természetet; a tavaszi olvadás után például semmiféle szemétszedő akciót nem kell tartanunk" - mondja Kőrösi Gergő, az alapító fia. A park marketingjéért felelős családtag továbbá állítja: kizárólag olyan területeket rehabilitáltak - a helyi nemzeti parkkal egyeztetve -, amelyek az 1960-70-es évekig rétek, kaszálók voltak, de állattartás híján elcserjésedtek.

"Las Vegasba sem azért mennek az emberek, mert egy-két kaszinót nyitva találnak, hanem mert minden utcasarkon van szórakoztatóegység. Eplény és Mátraszentistván tehát önmagában nem teszi síbaráttá Magyarországot, ehhez négy-öt hasonló pályára volna szükség" - hívja táncba a leendő konkurenciát Soós Csaba. S ha azt a tényt vesszük alapul, hogy a 400 ezer magyar síző legalább évi 15 milliárd forintot szokott külföldi telelésre költeni, egyértelműnek tűnik: lenne keresnivalójuk a ma még óvatosan fejlesztgető hazai versenytársaknak. Az állam pedig már így is kettős hasznot húz a síturizmusból - egyrészt az itthon tartott forintok nem rontják a folyó fizetési mérleget, másrészt az adóbevétel több százmillióra rúg. Magától értetődik tehát, hogy az érintettek - a pályák iránti kereslet fokozása érdekében - lobbizni kezdtek a síbérletek áfájának csökkentéséért.




XXI. századi magyar pályaépítők

Kőrösi Imre (†)
A 2004/2005-ös szezonra elkészült mátraszentistváni sípark megálmodója. Gépész-és villamos üzemmérnökként 1992-ben saját, agrárműszerekre szakosodott céget alapított Digitroll Kft. néven - és később e társaság fogott bele a sípályafejlesztésbe is. Tavaly szeptemberben, 56 évesen hunyt el; Hajdúszoboszlón élő családja az ő nyomdokain haladva viszi tovább a vállalkozást.

Soós Csaba (38)
Az eplényi síarénát hat éve működtető cég vezetője. Egyben ő az E-Star Alternatív Nyrt. igazgatósági elnöke. E vállalat hagyományos és megújuló energiaforrások optimális alkalmazásával épít ki hőtermelő rendszereket (Magyarországon kívül Romániában és Lengyelországban). Mások mellett George Pataki, New York állam volt kormányzója is tagja a társaság igazgatóságának.

Szamosvölgyi Péter (49)
A 2009-től nyitva álló Zemplén Kalandparkot (és benne az új, hóágyúzott síterepet) üzemeltető sátoraljaújhelyi önkormányzat első embere, 1998 óta a város polgármestere. Népművelő-tanítói diplomája van; a rendszerváltáskor az MDF-ben kezdett politizálni. Jelenleg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés Fidesz-KDNP-frakciójának tagja.


Gyakran feltett kérdések

Mi a hóágyú?
A műhógyártó eszköznek két típusa van. Az egyik egy ágyú formájú turbina, amely a kifújt levegő útjába nagy nyomással porlasztott vizet fúj, így a mikroszkopikus vízcseppek - immár megfagyva - visszahullanak a földre. A másik típus egy villanypóznához hasonlító cső, amelybe alulról szintén vizet pumpálnak, hogy aztán felülről porlasztott szemek hullhassanak alá.

Mi a ratrak?
Pengés lánctalppal felszerelt, traktorszerű jármű, mellyel a hó tömörítését, a pályák simítását végzik.

Milyen felvonófajták léteznek?
Magyarország nem a kabinos felvonók és gleccservasutak hazája, egy-egy ülőlift azonban már működik Eplényben és Sátoraljaújhelyen. Idehaza elterjedtebb a csákányos felvonó (itt a kötéllel vontatott, csákány alakú eszköz két oldalán helyezkedhetnek el a sízők), illetve az ehhez hasonló, egyszemélyes tárcsával felszerelt húzólift.

Milyen sportokat lehet űzni egy sípályán?
A sízés mellett népszerű a léc és a gördeszka "összegyúrásából" született sportág, a snowboard. Ritkább látvány a pályákon a monosí; a snowboardra emlékeztető eszközön a kötéseket szorosan egymás mellé szerelik - az élekkel párhuzamosan. A retró jegyében visszatérőben van a telemark, vagyis amikor a két lécre csak a cipők orrait rögzítik, a sízők sarka pedig szabadon mozoghat. A szánkósok nem csúszhatnak kijelölt sípályákon.