Karón varjút

Élő Anita: - uzlet@hetivalasz.hu
Utolsó módosítás:: 2010.07.26. - 04:31
Létrehozás:: 2010.03.01. - 16:21

2010.03.01. - 16:21

Bizalmatlanság és zárt gondolkodás: egy nemzetközi kutatás szerint ezek Magyarország legfontosabb jellemzői. Hogyan függ ez össze a rendszerváltáskor hozott hibás döntésekkel? Miért határozza meg a bizalmatlanság a választási kampányt? Tóth István Györgyöt, a Tárki vezérigazgatóját kérdeztük.

hirdetés

- Mit tenne, ha az utcán találna egy pénztárcát?

- Megpróbálnám megkeresni a gazdáját.

- És mit gondol, mi történne, ha más találná meg a tárcát?

- Ugyanazt, amit az általunk megkérdezettek erős többsége: hogy az illető zsebre vágná.

- Akkor értettem meg, hogy milyen nagy a baj nálunk, amikor megláttam a válaszokat a kérdésre: mit tenne, ha észlelné, hogy a szomszédjához betörtek. A megkérdezettek több mint fele semmit.

- A felmérés rámutatott, hogy tényleg baj van az egymás iránti és a közintézményekkel szembeni bizalommal is. Problémánkkal nem biztos, hogy a hivatalos szervekhez, a rendőrséghez fordulunk.

- Kilógunk a sorból azért is, mert alig találkozunk a barátainkkal. Pedig mindig azt gondoltam, legalább emberi viszonyainkban nyitottabbak vagyunk sok nyugati országnál.

- Olyan ez, mint a kerítéseink. Falakkal vesszük körbe magunkat. Márpedig a társadalmi tőke az egymással való kapcsolattartásban, az adakozásban, a segítés képességében nyilvánul meg. A nyitottság pedig többek között abban, hogy mennyire bízunk egymásban, a közintézményekben, mennyire vagyunk nyitottak a miénktől eltérő életformák vagy álláspontok megértésére.

- Mennyire?

- Nagyon kevéssé.

- Magyarország nem tőkeerős ország, de az egymás iránti bizalomban még szegényebbek vagyunk.

- A bizalmatlanság megdrágítja a cégek működését, mert például mindent hosszú szerződésekkel kell körbebástyázni. A nemzetközi szakirodalomban egyre gyakrabban említik a társadalmi tőkét, mint amely - a természeti erőforrások, a munkaerő képzettsége vagy a tőkeellátottság mellett - meghatározza a gazdaság növekedési lehetőségét.

- Értem, hogy a bizalmatlanság megdrágítja a cégek működését, de miképpen hat ezen túl a gazdasági növekedésre?

- Nehezíti a cégek növekedési lehetőségeit, nem tudnak tovább terjeszkedni a kis- és közepes vállalkozói körön. De költséges társadalmi szinten az is, hogy a köz szereplői közti bizalmatlanság a rövid távú stratégiák eluralkodásához vezet. Mindenki aznap szeretne nyerni, és ez költségesebb, mint a hosszú távú tervezés.

- Miért?

- Ahol az emberek hisznek a politikai intézményekben és a politikusok akaratának, ott kisebb impulzusok is elégségesek egy adott viselkedés kiváltásához. Például egy kamatcsökkentésnél vagy a nyugdíjkorhatár emelésével. Ha az emberek értik és elhiszik a szándékot, átrendezik az életüket, nálunk viszont azt mondják: láttam én már karón varjút, úgysem lesz az egészből semmi.

- Ebből következik a "húzd meg, ereszd meg" politikája is?

- Részben nyilván igen. A másokkal kapcsolatos várakozásaink többnyire negatívak, a gazdasági játszma mindenki elleni harcként való értelmezésében pedig világbajnokok vagyunk. Az egyéni felelősség vállalása helyett erősek az állami beavatkozásokkal kapcsolatos elvárások. Öt emberből négy szerint normaszegő viselkedés nélkül nem lehet előbbre jutni. Csak húsz százalék hisz abban, hogy mindenkinek egyenlő esélye van az érvényesülésre. Bizalomhiány, normazavar, igazságtalanságérzet és paternalizmus előfordul más országokban is, de ez a szerencsétlen kombináció a mi specialitásunk.

- Ha az okokat kérdezem, Mohácsra és a Kádár-rendszerre fog hivatkozni. De miért rosszabb még a volt szocialista országok egy részéhez képest is a bizalmi indexünk?

- Bár a történelem fontos magyarázóerő, semmi értelme újra és újra fejben lejátszani Mohácsot. A volt szocialista országok a rendszerváltáskor különböző erősséggel deklarálták, hogy ami azután következik, az más, mint ami előtte volt. Nálunk a puha átmenet rendszerváltáskori előnye hosszabb távon hátránnyá változott.

- Mert sem a politikai elitben, sem a gazdaságban nem volt cezúra.

- Rendszerváltáskori előnyünk ugyanis éppen a kettős értékrendszerből származott: az emberek a hivatalos értékrend kijátszására rendezkedtek be, ezért tudott itt előbb liberalizálódni a gazdaság, és érvényesültek jobban a politikai szabadságjogok. Később valahogy úgy maradtunk, pedig már nem kellene így viselkednünk.

- De nem csak ez az egy rossz válasz született. Az állásukat elvesztők jelentős részének megengedték, hogy fiatalon nyugdíjassá és tartósan rokkanttá vagy segélyezetté váljon.

- A magyar kormányok hibás döntéseinek következtében folyton nőtt azoknak a száma, akik az állami újraelosztásból élnek, és egyre inkább azt észlelték a politikusok, hogy nélkülük már nem tudnak választásokat nyerni. Így egymásra licitálva próbálták megnyerni az átlagszavazót.

- A hétvégi szocialista kampánynyitóig azt remélhettük, ezúttal másként lesz, eddig nem volt pénzígérgetés.

- Mert csak az ijesztgetések fázisában jártunk.

- A pártok bizalmatlanságra játszanak. Talán olvasták az önök tanulmányát.

- Lehet, bár nagyfokú cinizmus kell ahhoz, hogy így értelmezzék. A nyugdíjakkal kapcsolatos tragikomédiában például már a svéd jóléti állam intézménye is a mumusok közé került. Hát nem abszurd, ahogy a nyugdíjkerekasztal által a rendszerváltás óta elvégzett legkomolyabb modellező munkát átforgatták ebbe a szánalmas píármeccsbe? Amúgy a probléma gyökere szerintem itt is ugyanaz: az adófizetőnek szinte egyáltalán nincs képviselete. A politika az állami juttatásokból részesedők érdekeit lesi, de ha az érdeke úgy kívánja, őket is hülyének nézi.

- Visszajutunk oda, hogy egészségtelenül magas az inaktívak száma?

- Pontosan. A politikai elit kétféle embertípus életterét szorította vissza: azokét, akik még képesek szuverén módon gondolkodni gazdaságról és politikáról, egyéni és társadalmi felelősségről, másfelől pedig azokét, akik gazdaként tekinthetnének az általuk finanszírozott állami hivatalnokok tevékenységére.

- Szavai ugyanúgy vonatkoznak mind a két nagy politikai pártra?

- Az inaktivitás finanszírozásában inkább ludas a baloldal, de így van ez a világon másutt is. Ezt szokták tévesen néha igazságosságnak, néha meg szolidaritásnak hívni. Az állami nagyberuházások iránti egyéb várakozások keltését illetően nehéz különbséget találni a két nagy párt között.

- A mostani kampányban nem politikai üzenetek vezetik a híreket, hanem a rendőrségiek. Segíthet-e mindez a közintézmények iránti bizalom helyreállításában?

- Nem hiszem, hogy a normális állampolgár az igazság győzelmeként asszociál ezekre az eseményekre. Inkább talán arra gondol, hogy kampány van, és erre időzített akciók tanúi vagyunk, vagyis ha túlreagálást érzékel, akkor azt fogja gondolni, itt valami külső szemlélő számára átláthatatlan bandaháború zajlik. Ezért célravezetőbb lenne, ha a törvényesség békeidőben és kampányban egyformán arányosan érvényesülne.

Megosztom:

cikk értékelése
jelenlegi érték
szavazatok száma:: 25

Kapcsolódó cimkék

Kapcsolódó hozzászólások

Új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!

#11

eloanita

2010.03.05. - 22:27

Megbocsássanak, de miféle modor ez? Csendőr úr, mit enged meg magának a fedőneve alatt? Jó néhány kutató dolgozott az interjú alapját képező felmérésen, Tóth István Györggyel igyekeztünk mindent megtenni, hogy olvasmányos, könnyen fogyasztható formába öntsük a tartalmát, és akkor maga az egészet elintézi azzal, hogy érvek nélkül minősít?

A Heti Válasz egy elitklub, elnézzük, ha nem ölt szmokingot a kedvünkért, de ne köpködje a padlót és a vendégek lakkcipőit, ha kérhetném.
#10

toth

2010.03.04. - 13:42

Előzmény:
#0 csendor

1: A Népszava nem kérdezett

2: Ebben a témában számos interjút adtam, konzisztenciájuk leellenőrizhető a Tárki honlapon a kutatással kapcsolatosan összegyűjtött sajtóreakciókból.

3: Egyik lap sem fizet az interjúkért.

4: Érdemi kérdésekben szívesen vitatkozom bárkivel, kivételes esetekben (pl. ha van megvitatható gondolata) még azzal is, aki esetleg szívesebben bújik el valami rá illő fantázianév mögé.

Tóth István György
.
p.s. 1: : Az eredeti interjú egyáltalán nem az MSZP kampányáról szólt. Sőt: egyáltalán nem a kampányról szólt. Nagyon szerencsétlen, hogy a Heti Válasz ezt a címet tette a tetejére most. Mellesleg nem ez volt a papír verzión..

p.s. 2. A végső cikkből megjelenés előtt kivettem néhány mondatot, de itt most leírom, mert úgy látom, nagyon aktuális:

" K: Visszajutunk oda, hogy egészségtelenül magas az inaktívak száma?

V: Pontosan. A politikai elit kétféle embertípus életterét szorította vissza: azokét, akiknek még megvan mind a két agyféltekéje és azokét, akik gazdaként tekinthetnének az általuk finanszírozott állami hivatalnokok tevékenységére.

K. Nagyon kritikus. Szavai ugyanúgy vonatkoznak mind a két nagy politikai pártra?

V. Nem. Az inaktivitás finanszírozásában a baloldal hagyományosan, egyébként a világon másutt is, inkább ludas. Ezt szokták – szerintem tévesen – néha igazságosságnak, néha meg szolidaritásnak hívni. A bal-agyú és a jobb-agyú populáció térnyerésén mindkét fél dolgozik rendesen. "

Most csak annyit teszek hozzá: láthatóan eredménnyel...
#9

zsil

2010.03.01. - 23:42

Előzmény:
#1 Zokni

"A nyugdíjasok magas száma vajon mennyiben írandó a szocik számlájára?)."
***

Na , Zokni!
Már meg is találtad , ki a hibás mindenért, persze, csak Orbán után!
#8

zsil

2010.03.01. - 23:39

"Az inaktivitás finanszírozásában inkább ludas a baloldal, de így van ez a világon másutt is. Ezt szokták tévesen néha igazságosságnak, néha meg szolidaritásnak hívni."
***
A rendszerváltás legnagyobb hibája volt az, amikor az 40 éven felülieket "kiszórta" a termelésből, az irányításból.
A lelkes rendszerváltók nem értettek a gazdasághoz, ezért kérdezés nélkül kirúgták a "szakikat" /természetesen meghagyva az mszmp által "nagy székben" ölőket/.
Ennek az is lehetett az oka, hogy a volt mszmp-sek tudták, hol vannak a "lehetőségek".
Éppen ideje lenne tabula rázát csinálni, de ma már -a társadalmi tőke hiányában- "kampánycéllá" silányodott a legnagyobb "termelő erő".

Nehéz lesz helyrerázni a dolgot, mert a nomenklatura nagy vagyonokat halmoztt fel.
Ma is igaz a mondás: pénz beszél.......
#7

kzoltana

2010.03.01. - 22:27

Kitört a pesti csengőfrász
Mennyien lesznek majd a csengőlistán?
http://www.nagyitas.hu/common/main.php?pgid=cikk&cikk_id=668&tema_id=28
#6

taktam

2010.03.01. - 17:50

To MSZP kampány: ez még csak az ijesztgetési fázis Élő Anita - itthon@hetivalasz.hu Létrehozás: 2010.03.01. - 16:21.

Bizalmatlanok vagyunk egymáshoz. Azt mondják a politológusok bizalmi válságba jutottunk… Igen, de nem 1990-óta; hanem már/még a gulyáskommunizmusban is bizalmatlanok voltunk. 1956-ban pár hétig volt valami bizalmunk egymáshoz, nem is kevés, hiszen általában akik együtt ütköztek meg a szovjet ármádiával, leginkább nem is ismerték egymást; mégis tudtak együtt harcolni. Még itt is közöttünk volt valami bizalmatlanság közöttünk, legalábbis ott ahol én is megfordultam. Általában nem barátságból, hanem, talán félelemből, legfeljebb kereszt nevünkön, de többnyire valamilyen ragadvány/bece névvel szólítottuk egymást. Én, a Csizmás voltam. Nem én neveztem így magamat, hanem bajtársaim az első félórában kereszteltek erre a névre. Tőlem sohasem kérdezték meg a valódi nevemet. Az igaz, hogy én csak, mintegy tíz órát voltam fegyverben. Ezután, hajnalban az a főhadnagy, aki előző nap 18 h-körül felfegyverzett, az tartóztatott le, egy zárt fakaruszban szállított el a Kecskeméti utca és a Kálvin tér sarkához; ezután a főhadnagy eltűnt, majd mi is szétszéledtünk, vagy 15-en. Egyébként, az éjszakát a Kiskörút déli végén, és a Nagykörúton, barikád mögött töltöttük. Azóta sem bajtársaimmal, sem a főhadnaggyal nem találkoztam… Egy Tollas és egy Síbakancsos bajtársam nick-jére emlékezem. Nálam Ők idősebbnek néztek ki, -szerintem; én 2009-ben töltöttem be a 77. évemet. Egy biztos, akkor ’56-ban, egyszerre bizalmasabbak lettünk egymáshoz az utcán is, az ismeretlenekhez is…
Egymástól ott, fegyveresen nem féltünk, összetartoztunk, de még mindig a terror alatt (1944-1956) kialakult bizalmatlanságunk volt egymás iránt azon az éjszakán is jellemzőbb… Akkor, mint egy felfegyverzett „ellenforradalmi banda”, -talán, közösen/együtt féltünk egy, még mindig előttünk/mögöttünk settenkedő számonkéréstől? De ezt a félelmet, nagyon csak magunkban őriztük…

Tisztelettel és barátsággal köszöntöm olvasóimat!
#5

pimpo

2010.03.01. - 17:50

Na még milyen fázisok jönnek?
Az ijesztgetés után az igérgetés
az OK, (virsli, sör, száraztészta...
T-short, bögre)
vajon még mi fér bele a 40 napba?
#4

egypolgar

2010.03.01. - 17:50

Előzmény:
#1 Zokni

AZ igérgetésben a Fidesz még erősebb is volt, csak szerencséjére nem a Fidesz alakitott kormányt..
#3

liverpool

2010.03.01. - 17:48

Előzmény:
#1 Zokni

Én most kivételesen egyetértek veled.
#2

peter64

2010.03.01. - 17:40

Előzmény:
#1 Zokni

Elsősorban agyilag vagy az.
#1

Zokni

2010.03.01. - 17:03

Kedves Szerző!
Elég érdekes riport. Pech, - mert ugyan elhangzottak a szokásos jelzők: bizalmatlanság, toleranciahiány, politikából való kiábrándulás, Mohács - a Kádár-rendszerre való hivatkozás visszaverve... - sőt a rendszerváltáskori kettős értékrend kialakulása, - de csak nem sikerült a mostani hatalomra nézve súlyosabb vádat kimondatni, mint ami az ellenzékre szintén ne volna jellemző. (A nyugdíjasok magas száma vajon mennyiben írandó a szocik számlájára?).
Ígérgetés, pénzgyűjtés. Stb. stb.