Hogyan látja a helyzetet a médiumoknál: a hirdetők vagy a szerkesztőség érdeke a meghatározó?

Az újságnak célszerű eldöntenie, hogy mit akar: az olvasókat szolgálja ki teljes egészében, vagy megpróbál megélni. A kis kiadók jellemzően azt csinálják – köztük mi is –, hogy megpróbálják a hirdetői igényeket kiszolgálni, minél kevésbé úgy, hogy az olvasó ennek kárát lássa. Ez a kétfajta lehetséges út van. Szerintem az első a ritkább.

Tudna erre példát mondani?

Anno a Figyelő is ilyen volt, rátért a leleplező cikkek és oknyomozó riportok vonalára, ami az újságíró szempontjából teljesen jó volt. Csakhogy amikor nekimentek a Citibanknak, a CIB-nek vagy az OTP-nek, akkor – állítólag – ez a hirdetési bevételen is meglátszott.

A nagy kiadók is hasonló helyzetben vannak, mint a kicsik?

A nagy kiadók, melyeknek nagy példányszámuk van, többet megengedhetnek maguknak, de úgy gondolom, csak előfizetésből megélni már nem lehet. Különösen úgy, hogy folyamatosan csökken a printlapok előfizetőinek és eladott példányainak száma.

Lehet tenni valamit a lapszámcsökkenés ellen?

Eddig még nem sikerült. Most Szlovákiában a legnagyobb médiumok összefogtak, tehát a legnagyobb tévék, nyomtatott és online lapok beállnak a fizetős internetes portálok közé. Ezek tartalmának megtekintése éves szinten 30 euróba kerül. Ha az összefogás sikerrel jár, akkor a hirdetői igényeknek már nincsenek is annyira kiszolgáltatva. Ez pedig a szerkesztőségek függetlenségét erősítené.

Van erre esély?

Ez új kezdeményezés. Hasonlóak már voltak a világban korábban is, csakhogy mind megbukott. Talán csak a specializált tartalmat szolgáltatók tehetik büntetlenül fizetőssé az elérésüket. Érdemes figyelni, hogy mi lesz a szlovák kezdeményezés vége, mert feltehetően annyira nem különbözik az a piac a magyartól. Ha ott működik, akkor érdemes lehet ezen elgondolkodni máshol is. Ez pedig egy új lábat jelentene, és az értékesített példányszámhoz kapcsolódna, tehát a terjesztésből befolyt összegeket gyarapítaná.

Hol van a hátulütője ennek a kezdeményezésnek?

Ma, az internet korában, ahol a belépési korlát sokkal alacsonyabb, mint például egy nyomtatott napi vagy hetilap esetében, ez a kérdés sokkal nehezebb. Ugyanakkor az internetnek az a hátulütője, ami az előnye is, hogy nagyon sokféle tartalom előállítható. Ezt a tartalmat pedig olykor egyáltalán nem könnyű megtalálni.

Ha eredményes lesz a szolgáltatók összefogása, akkor – elméletileg – ha valaki ír egy leleplező anyagot, akkor az amiatti bevételkiesés a cégnek nem lesz annyira érvágás?

Igen, lehet például hallani olyan pletykákat, hogy az egyik nagy internetes hírportál büntetőlistán volt az egyik nagy magyar banknál, vagyis a pénzintézet nem hirdetett az orgánumban, mert állítólag az egyik újságíró olyan blogbejegyzést írt, ami nem tetszett a bank vezetésének. Elvégre, senki sem költene olyan portálon, ami rombolja az imidzsét. Emellett nagyon fontosak az emberi kapcsolatok, és sokszor ezen áll vagy bukik, hogy egy cég költ-e nálunk reklámra vagy sem. Minél kisebb egy médium, annál kevésbé teheti meg, hogy szembemenjen a nagy hirdetőkkel. Másik oldalról viszont a hirdetők sem tehetik meg, hogy egy nagy elérésű médiumban ne hirdessenek.

Hol húzódik a reklám és a bújtatott reklám határa.

A bújtatott reklám szerintem ott bukik ki, amikor nemcsak egy céget nevez meg az újságíró, hanem egy terméket is. Például amikor egy adott cég adott termékét nevezed meg, illetve a piacról más szereplőket nem szólítasz meg. Ha van egy körkérdés, akkor abban az esetben nem lehet bújtatott reklámról beszélni, ha megszólítod a piacnak legalább 3-4 szereplőjét, kicsiket, nagyokat vegyesen, vagy ha többfajta terméket szerepeltetnek a cikkben.

Vannak kivételes esetek?

Ezt a hír dönti el, vagyis hogy van-e hírértéke a dolognak. Például ha egy tőzsdei cég új terméket vezet be, és ennek az árbevételére gyakorolt várható hatását szeretnénk elemezni, akkor azt aligha nevezhetjük bújtatott reklámnak. Ha viszont öncélú és hírérték nélküli a dolog, akkor bújtatott reklámról van szó. Másik példa a Leonardo-ceruza, ami komoly hírértékkel bíró találmány, hiszen egy fiatal feltaláló agyából pattant ki. Az erről szóló cikket nehezen lehetne bújtatott reklámként értékelni. Persze nem olyan nehéz úgy beállítani valamit, mintha lenne hírértéke, és ezt egy jó újságíró meg tudja tenni.

Mitől is lesz valaki jó újságíró?

Kapcsolatrendszer és íráskészség. Ez a kettő nagyon fontos. Nálunk is vannak, akik az előbbiben, vannak, akik az utóbbiban, és vannak, akik mindkettőben jeleskednek. Utóbbiakat hívjuk főmunkatársnak.

Mit mondana a külsős újságírókról?

Kétfajta külsős újságíró van – szerintem – nálunk: az egyik, akinek nincs más munkája, és kénytelen külsős újságíróként dolgozni, és ott vannak az ifjú titánok is. Azt gondolják, hogy most újságírók szeretnének lenni, vagy szeretnének egy kis pénzkiegészítést az egyetem mellett.

Ön is így kezdte?

Nem. Nekem szóltak, egyetemi ismeretség révén kerültem a Napiba. Sok kapcsolatom származik a Corvinusról.

Tehát eredendően közgazdász. Hogyhogy az újságírást választotta egy jól fizető banki pozíció helyett?

Hát, ki akar újságíró lenni? Aki keveset akar dolgozni, és sok szabadidőre vágyik. Tehát nem akar reggel 8-ra bemenni és este 5-kor eljönni.

Ehhez képest most mennyit is dolgozik?

Többet, de elvileg bármikor megtehetem, megtehetjük, hogy magánjellegű dolgokat intézzünk napközben. Nem kötött a munkaidő. Ezt egy 8-tól 5-ig nyitva tartó bankban nehezen tudnám megtenni. És én pont egy bankból jöttem. Egy takarékszövetkezetben dolgoztam – igaz, csak négy órában –, de az 8-tól 12-ig tartó négy óra volt.

Hogy látja a most induló újságírók helyzetét?

Telített a piac. Különböző médiaiskolák, kommunikáció szakos hallgatók, bölcsészek, gazdasági és egyéb szakterületű hallgatók is szeretnének bekerülni a pályára. És akkor még nem is beszéltünk a válság miatti leépítésekről, a képzett, kapcsolatokkal és gyakorlattal rendelkező munkanélküli újságírókról. Ez pedig olyan szakma, amit – akár elvégzel egy médiaiskolát, akár nem – csak jó íráskészséggel tudsz művelni. Ifjú tollforgatók pedig mindig akadnak, mert az újságíráshoz mindenki ért, legalábbis sokan így gondolják. Tipikus példa az autós-újságírói szakma: internetes portál tud úgy indulni, hogy összejön három tizenéves, akik elindítanak egy weboldalt, ahol kifejtik a véleményüket. Ez természetesen szerelem: érdekli őket a téma, szívesen rááldozzák a szabadidejüket, és esetleg némi előnnyel is jár az írogatás.

Mint például?

Autós újságírásnál komoly előny a tesztautó: egy hétre el tudod kérni a legújabb tesztautókat az importőrtől, ami nagyon menő dolog. Az elmúlt években az a tendencia, hogy egyre-másra jönnek létre az online autós-portálok, miközben printlapok szűnnek meg. Az internet átalakította az újságírást: ott vannak az ingyen író bloggerek például, akikre már számos hírportál kezdett építeni.

Hogy lett önből lapigazgató, és ez a cím mit jelent?

Hivatalosan és könyvelési okokból nem lapigazgató, hanem a mellékletekért felelő főszerkesztő vagyok. A lapigazgató pedig mindenhol mást jelent. Nálunk a kiadó és a szerkesztőség között koordinál; meg kell találni az egyensúlyt aközött, hogy mit szeretne a hirdetésszervező, és aközött, ami még nem sérti a kiadó érdekeit. Ennek az egyensúlynak a megtalálása nagyon nehéz, de általában működik a magyar médiában.