Az első oldalon, a fej alatt, négyhasábos illusztrációval hangsúlyossá téve. Ahogy illik. Elvégre minden nagyszabású korrupciós történetnek ott a helye.

Hogy a YouTube-ra napokkal korábban feltett és múlt héten lehalászott videó ebbe a kategóriába tartozik-e, több mint kétséges. A felvételen a debreceni ingatlanfejlesztő Dega Kft. sofőrje földátminősítésekkel kapcsolatos kenőpénzek átadásáról beszél. Egyenesen a kamerába. Ami minimum pikáns, de inkább felingerlő. Afféle fideszes Hagyó-sztori bontakozik ki a szemünk előtt. Nokia-doboz nélkül. Alig több mint egy héttel a kampányzárás előtt.

A figyelmes szemnek kicsit zavaró ugyan, hogy a videós feljelentő olykor ölébe helyezett papírjába tekint, de bárki gondolhatja, csak a precizitás miatt. Aztán kiderül, hogy mégsem. A két és fél évvel korábbi(!) felvételen még vádaskodó, magát pénzpostásként feltüntető sofőr most, a nyilvánosságra jutást követően cáfolja állításait, és kényszerítés miatt feljelentést tesz a rendőrségen. Egy név szerint említett és két titkosszolgálatinak mondott személyt vádolva az ellene elkövetett bűncselekménnyel.

A hirtelen pálfordulás persze még nem kell hogy okot szolgáltasson a történet törlésére, mi több, gyanút is ébreszthet. Kósa Lajos Népszabadságnak küldött válaszai ellenben súlyosan elgyengítik a YouTube-on hallható vádakat. A polgármester azt írja, hogy az említett utcában nincs a nevesített intézmény, a nevesített intézmény nem bír az átminősítés jogosítványával, így aztán megvesztegetni sem lett volna értelmes, az állítólagos pénzküldő Dega Kft. és a debreceni önkormányzat pedig semmiben sem működött együtt az elmúlt húsz évben.


De ha már temérdek munkaórát belefeccölt a témába, a felületet sem sajnálja a Népszabadság. Csütörtökön, pénteken, szombaton inkább egy, mint fél oldal tartja melegen a sztorit, majd csak eljön a választás ideje, és befejezhető a kényszerű maszatolás. A lap cikkeket és publicisztikákat ír, térképeket készít oldalakon és napokon át, és úgy tesz, mintha a bogozással érdemben tárná fel a mélyben megbúvó lényeget. Csak épp lábnyomnyit sem közeledünk hozzá. (Talán a történet elindítói nem véletlenül vártak a kampányzárás közeléig.)

A felszín furcsaságai megannyi kérdést felvetnek, de láthatóan senkit nem érdekel az az alapvető összefüggés, hogy ha a sofőr hazudik, és nem kényszerítették a videó elkészítésére, akkor miért bonyolította az életét filmrendezéssel és főszerepléssel ahelyett, hogy nyomban a rendőrséghez fordult volna? Vagy ha már kamerába olvasta fel nyomasztó terhét, mi akadályozta meg két és fél évig, hogy a dokumentációt hivatalos helyre eljuttassa? Az nyilvánvaló, hogy a felvételt inkább zsarolásra, mint az ügy tisztázására akarták használni, a megfejtés szempontjából releváns kérdés lenne hát, hogy kik. És kinek állt most érdekében egyszerű, ám lényegre törő büntető feljelentés helyett a YouTube átláthatatlanságát használva vesztegetési ügybe mártogatni a Fidesz egyik frontemberét?

A Népszabadság és az ügyre "rácsatlakozó" MSZP ehelyett azt a kérdést feszegeti, hogy a sofőr miért nem két és fél évvel ezelőtt panaszolta be kényszerítőit, holott felvetésük egy megzsarolható, bizonyítékokkal nem rendelkező ember esetében - ráadásul szocialista kormányzás idején - a rációval frontálisan ütköző elvárás...

Kampány van. A lejáratások ideje. Az ilyenkor hirtelen felhabzó, piszkos történetek rendszerint rövid lejáratúak. Hitelességüket a nem kampányidőszak adja.

Kósának ezért is roppant nagy az előnye Hagyóval vagy Demszkyvel szemben. Debrecen képe a homályos ügyeket megkérdőjelezi, érvényteleníti, Budapest állapota viszont bármilyen rémséget hihetővé tesz.

Nagyjából ennyi a tanulság Debrecenre, Budapestre, egész Magyarországra: mindig sokkal többet tegyél a rád bízott közösbe, mint amennyit kiveszel onnan. Különben nincs az a médiatámogatás, konspirációs technika, ami megvédene.