Felsorakoztatta legközvetlenebb kollégáit az épület előtt, a sajtó jelenlétében mindegyikükkel kezet fogott, majd közéjük állva, viszontlátással köszönt az újságíróknak.

Ma sem tudom, mire gondolhatott...

A kezdeményezés méltánylandó, mi több, követendő lett volna, ha közben nem látjuk a Honvédelmi Minisztérium vezérkarát. De láttuk. S a hadseregtábornok, valamint a szóvivő kivételével úgy festettek, mint Róbert Gida, Malacka, Füles és Tigris. Irtó mulatságosak voltak. Egyikükről, a vállig érő haját kibontva viselő úriemberről mintázhatta Dolák-Saly Róbert Boborján alakját, ha nem maga Boborján állt ott, teljes fegyverzetben.

A bizarr történetről említést sem tennék, ha az nem a biztonságunk szavatolására fenntartott Honvédelmi Minisztérium előtt játszódik. Így kicsit megrettentem. Kiken múlik a védelmünk? És már cseppet sem csodálkoztam azon a híren, hogy szövetségi rendszerünkhöz nem tartozó kémgépek Magyarország szívében gyakorlatoztak, miközben a HM az egészről semmit sem tudott.

A látottak alapján szerencsénk lehetett, hogy honvédelmünk irányítói saját magukban nem tettek kárt.



Van másik!

A múlt héten takarítószámlát húztak elő a BKV sifonérjából, s a dokumentum megint csak a Mesterházy-agytröszt leleményességéről árulkodik. Valóságos remekmű.

Azt üzeni, hogy csak a veszteség véd meg, semmi más, különben politikai ellenfelek otrombán a haszon lefölözésének vádjával esnek neked. Ám ha követed a recept leírását, nem tolvajnak, hanem művésznek látszol, mert az üres boltból lopni varázslatos teljesítmény.

Mesterházyék - Hagyóékkal vállvetve - ezért is szakosodtak a hiány lopására. Ami pompásan hangzik. Mi más a pozitív, ha nem a negatív negatívja?

Aki a hiányt lopja, az alighanem jót tesz az emberekkel. Pedig nem is annyira. A gyanú szerint Mesterházy Ernő 160 millióval terhelte meg a BKV számláját, amikor újraíratta a takarítást végző cég szerződéseit. A munkát ugyanazok, ugyanannyiért, ugyanúgy végezték el, csak a közlekedési vállalatnak kerültek némileg többe. Az extra pénz lehívása szerencsére senkit sem terhelt meg, mert arról Mesterházy gondos gazda módjára rendelkezett. Kis színes Demszky Gábor fővárosából.

De ahogy azt Eötvös bohóc mondta, van másik.

Szabó Zoltán - bár nem végzett semmilyen munkát Erzsébetvárosban - a telefonszámláját a polgármesteri hivatallal fizettette ki. Pár év alatt potom hatmilliót telefonált össze a szocialisták egykori polgármestere. Mi az neki? Vagy inkább nekünk? Rúghatott volna az összeg akár húsz- vagy harmincmillióra is, ehelyett csak töredéke, mert Szabó nagyon is megfontoltan dézsmálja a közvagyont. Szívesen vett volna dicséretet önmegtartóztatásáért, esetleg Hogyan legyünk mérhetetlenül mértéktartóak címmel tréningeket tartott volna önkormányzati tisztségviselőknek - ötvenezres óradíjért. Ehelyett az alávaló, helyezkedő ügyészeknek volt bőr a képükön vádat emelni ellene. Jól be is mos nekik az MSZP honlapján.

És akkor még ott van a XI. kerületi szocialista frakcióvezető esete is. Bizonyos Wieszt Jánosé, akit azzal hoztak összefüggésbe, hogy kerületi vagyongazdaként kétmillió forint kenőpénzt igényelt, majd fogadott el egy üzlethelyiség kiutalásáért. Wieszt tagadta a vádat, de a pénz átvételét rögzítő videóval szemben olyan érveket sorakoztatott fel - mindennap másokat -, hogy attól még a szocialisták is elszégyellték magukat, és távozásra szólították fel.

Hamarosan Varga Mihály ismerteti a kormányzati vizsgálóbizottság jelentését. Ahhoz képest igazán unalmas, eseménytelen napjaink vannak.


Hiányos hír

Olvasom, hogy lemondott az SZDSZ elnöke, Retkes Attila. Csak azt nem írták meg, hogy miről tudott még lemondani.