A példát Mádi László esete hívta elő, akit csapatának irányítói ültettek ki a kocsiból. A Fidesz képviselőjelöltje továbbélte az ellenzéki politikusok szimulátorhoz szokott, szabad, kockázatmentes életét, s előbb beszélt, aztán gondolkodott. Majd később jobbra, nem most, magyarázta utólag, de akkor már egyedül volt. Jelölti listán és kampányon kívül.

Mádi az egyik szakmai konferencián mondta, hogy az ingatlanadót rövid távon el kell felejteni, de kellő előkészítés és a társadalommal folytatott egyeztetés után bevezethető. Ami szép, kerek, egész mondat. Még ésszerűnek, megvitatandónak is tűnhet, csak nem kampányidőben, amikor kizárólag szűkre szabott, egyenes üzenetek befogadásának van tömeges esélye, s azok elgyengítése romboló hatású. Mádi akkor lamentált az ingatlanadó bevezethetőségéről, amikor pártja az emberek győzelmeként ünnepelte az Alkotmánybíróság döntését. Okkal büntették érte, megállítva a szocialisták rajtra kész ellencsapását. A Fidesz értésre adta, hogy tanult a korábbi választások szinglihordás lazaságából, a kibeszélőshow-kból.


A választási kampány - akárcsak az autós terepszáguldás vagy a krízishelyzet - nem viseli el a széles értelmezési kereteket nyújtó beszédmódot. A bizonytalanságot, a pontatlanságot a célközönség félreértheti, az ellenfél meg - hitelességi vákuumot teremtve - félre fogja magyarázni. Elég csak felidézni Gyurcsány Ferenc vallomását Kövér László "köteles" beszédének kiforgatásáról vagy az Orbán-Nastasemegállapodásról, hogy tudjuk, mekkora amplitúdóval lehet torzítani, ferdíteni. Vagy gondoljunk a svéd nyugdíjmodell katasztrófakrónikába sorolására Varga Mihály néhány távolra tekintő mondata nyomán.

A tökélyre fejlesztett mobilizációs technikákkal 2002 óta azt a sokaságot is a szavazófülkékre lehet mozdítani, akik pártprogramok olvasása nélkül, pillanatnyi benyomások alapján hozzák meg súlyos döntéseiket. S a kommunikációt hozzájuk kell igazítani.

És lehet sopánkodni az értelmes, tiszta beszéd hiányán, vagy átkozni a mindannyiunkat megtévesztő politikai osztályt, de jobb, ha méltányosak vagyunk. A fogyasztói világban hasonlóképp bánnak a tömegáruk vásárlóival. Mindenki döntse el, hogy könnyebb-e banki termékeket vagy telekom-szolgáltatásokat összevetni, mint pártok között eligazodni.

Ugye, nem? Sőt. A közéleti mozgások áttekinthetőségében a panelbeszédű politikusok mellett segítségünkre lehetnének az értelmiségi viták. Feltéve, hogy nem túlzottan belterjesek vagy éppen "katonásan illeszkedők".

Churchillt lehetne idézni, ha nem fújná mindenki kívülről az ideillő bonmot-ját. De fújja. S tudjuk, hogy összes hátránya ellenére a demokrácia tűnik a legjobb közösségi formának. Pártokkal, politikusokkal, tömegmédiával együtt. Jobban tennénk, ha nem csak bennük, de önmagunkban is keresnénk a hibát. Valamennyiünk tisztánlátásáért megtesszük-e mindazt, amit tehetnénk? Igen vagy nem?

Nincs harmadik út.


Moszkvai idő

Novemberben a kormányközeli lapok hetekig tartó gúnykampányt szerveztek Orbán Viktor szentpétervári látogatása nyomán, mindahányan azon élcelődve, hogy a Fidesz-elnök és az orosz kormányfő közötti találkozó, ha egyáltalán létrejött, hány percig tartott - a folyosón.

Az orosz nagykövet Népszabadságnak adott helyreigazító interjúja olyannyira megszégyenítette a viháncolókat, hogy Debreczeni József kénytelen volt bocsánatot kérni Orbántól.

*

A Világgazdaság megírta (amit a Népszabadság nem), hogy a hétvégi, budapesti, hivatalos magyar-orosz megbeszélések előtt Viktor Zubkov - csakúgy, mint Szentpétervárott Vlagyimir Putyin - háromnegyed órát szentelt Orbán Viktornak.

*

Csúcs a nyetek jegyében első oldalas főcímmel jelent meg a Népszabadság múlt szombati száma. Hosszú beszámolóból értesülhettek az olvasók, hogy a miniszterelnök-helyettes vezette orosz kormányküldöttség fagyos hangulatban, váratlanul nehéz tárgyalópartnernek bizonyult, és sem a Malév, sem az EMFESZ ügyében nem mutatott hajlandóságot a megállapodásra.

*

A jövő Moszkvában már elkezdődött. Könnyű nekik. Más idősávhoz tartoznak. Két órával előbbre tartanak.