Gréczy Zsolt az akkori történést a minap bekövetkezett - tíz ember sérülésével, több ló halálával és brutális anyagi károkkal végződött - mezőhegyesi eseménnyel állítja karámba, és döntetlenre hozza a versenyfutást. Majd - a formállogika szabályai szerint - "azemberek" nem megfelelő tájékoztatása miatt hibásnak hirdeti ki Orbán Viktor kormányfőt, Navracsics Tibor kancelláriaminisztert és Pintér Sándor belügyminisztert.

Persze, csak a Fidesz-álláspont tarthatatlanságát igazolandó.

És a MeH egykori főtanácsadójának okfejtése első ránézésre logikusnak tűnik, mert mindkét esetben van vihar, áldozat és kormánytag.

Csak hát a részletek fontosságára már az Aranypók is reklámban hívta fel a figyelmet. És míg 2006-ban a tűzijáték házigazdája, a vendégsereg toborzója s a lebonyolítás felelőse a kormány volt, addig a mezőhegyesi lovas rendezvényt magánszemélyek hívták életre és gardírozták - amíg tudták. Hogy Orbánnak, Pintérnek és Navracsicsnak mi keresnivalója lenne abban a történetben, csak Gréczy tudja.

A fentiek alapján mégsem jutnék arra a következtetésre, hogy az ország zuhanásában főszerephez juthattak Gréczy elmés főtanácsai.

Holott nem tűnik fel logikátlannak.



A kéz

Borzalmasan szenvednek a franciák a futball-világbajnokságon. Elképesztően jó játékosok nyújtanak üres, semmitmondó, élvezhetetlen játékot. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy Domenech mester csapata morális válságban szenved. Visszahúzza az a továbbjutást jelentő pillanat, melyben Thierry Henry kézzel szelídítette maga elé a labdát, hogy aztán Gallas közelről az írek hálójába pofozhassa. A futballvilág felháborodott akkor, az írek hevesen protestáltak, a FIFA mégis a bíró által szentesített eredményt hagyta jóvá.

A franciák Dél-Afrikába érkezésük előtt azt hangoztatták, hogy csapatuk felkészült a nagy feladatra, és senki sem jelent majd számára leküzdhetetlen akadályt.

De két meccs után úgy tűnik fel, a gallok még magukat sem tudják legyőzni. A Mexikó elleni csúfos játék és vereség romba döntötte a csapatot, lázadás ütötte fel a fejét, s a válogatott miatt egész Franciaország szégyenkezik.

Mintha egy láthatatlan kéz rendezné újra a sorokat. S az a kéz nem Henryé...


Gesztuspolitika

Bihari Mihály, Kovács Árpád, Warvasovszky Tihamér, Pozsgay Imre. Mindahányan megkérdőjelezhetetlenül baloldali kötődésű, értékvilágú emberek. Egyikük sem adta fel a meggyőződését, egyikük sem kényszerült egzisztenciális okokból eladni magát. Tették a dolgukat, magukhoz híven, ahogy jónak látták. Akár a Gyurcsány-kurzussal szemben is. Közülük hárman feketelistások a sajátjaik körében. Kitaszítottak. S miután Orbán Viktortól, az új miniszterelnöktől - képességükhöz és tapasztalatukhoz méltó - feladatot vagy stallumot kaptak, még bélyeget is nyomtak a homlokukra.

A balkötődésű médiumokban sem az ismét alkotmánybírónak jelölt, nagy tekintélyű Bihari, sem az Állami Számvevőszék alelnökének felkért sikeres polgármester Warvasovszky nem a nemzeti összefogásra alapozott személyi politikát példázza. Mindketten szimpla árulók.

Aligha kérdés, hogy Orbán - a francia elnököt, Sarkozyt mintázó - gesztusa propagandacélú, kommunikációs megfontolású. Mégis helyénvaló.

Jó üzenet. Nem kell félni a kommunikációtól, ha nemcsak formája van, de tartalom is szorul belé.