De nem ez a legfőbb baj. Sokkal inkább az, hogy a kiutalt összegek mintha nem lennének arányban a teljesítménnyel.

Az NFÜ az európai uniós megpályázható pénzek alig több mint tíz százalékát - 8000 milliárdból 870 milliárdot - tudta csak lehívni március végéig, márpedig a 2006 és 2013 közötti költségvetés felező idejénél tartunk, azaz a hátralévő három évben kellene megszereznünk a maradék 7130 milliárd forintot. Nem vitás, a feladat igazán testes. Az elődök megdolgoztak azért, hogy szép örökséget hagyjanak az utánuk következőkre...

Nem az 1,2 milliós negyedéves bónusz tehát a sok önmagában - az érte megkívánt produkció roppant szerény. És ugyanez mondható el az elmúlt nyolc év tanácsadói szerződéseiről, kitüntetési dömpingjéről, tanulmányíratási gyakorlatáról. Hogy általuk jottányit sem mentünk előre. Sőt.

Ezt csak azért bátorkodom papírra vetni, mert tudom, hogy a jövőben is lesznek bónuszok, tanulmányok és tanácsadói szerződések, és lesz majd sírás és fogak csikorgatása, hogy minden ott folytatódik, ahol korábban abbamaradt, legfeljebb a csókosok köre újult meg.

De csak akkor lesz igaz, ha a végeredményt a mai visszafogott teljesítmény jellemzi majd.




Párhuzam

"Hibás vagyok, és megérdemlem, hogy ezek után széttépjenek az újságok, illetve az emberek azt gondolják rólam: borzalmas ember vagyok." (Idézet Stohl Andrástól, aki miután ittasan balesetet okozott, angolosan távozott a helyszínről.)

"A baloldal, a nemzeti progresszió ügye természetesen túléli mai válságát. Ebben semmi kétségem nincs. A kérdés csupán az, hogy ennek bázisa a mai MSZP, vagy valami más lesz. Ezek a hónapok nem másról, mint a jövő esélyéről, vagy annak elvesztéséről szólnak. Én adnék még egy esélyt az MSZP-nek." (Gyurcsány Ferenc, miután - tudatmódosító szerek hatása nélkül - falnak vezette pártját és országát, majd a helyszínről sietve lehátrált.)


Revitális populizmus

Molnár Csaba a következőket írta a Népszava múlt hétvégi mellékletében: "A Magyar Szocialista Pártnak viszont kettő olyan tulajdonsága volt, amely minden politikai revitalizáció alapját képezi. Egyrészt ez a párt soha nem volt elitista, másrészt távol áll tőle a populizmus."

Nem tudom, hogy a kancellária miniszterének, Gyurcsány Ferenc leghűségesebb fegyverhordozójának szabad-e erre a két pillérre építenie az MSZP jövőjét. Merthogy az elitizmus hiánya legfeljebb Horn Gyula idejét jellemezte, és kevéssé látszik érvényesnek az egyaránt tekintélyes vagyonú Medgyessy- Gyurcsány-Bajnai-vérvonal kormányzati érvényesülése óta. Ami pedig a populizmus távollétét illeti, már kevéssé emlékszem, hogy melyik párt hirdette meg a "több pénzt az embereknek" társadalompolitikai koncepciót, melyik csökkentette válság idején az áfát, melyik törölte el a tévé előfizetői díját, és melyik főpolgármester-jelöltje lepte meg a Budapesten élőket a tömegközlekedés ingyenessé tételének ígéretével.

Ha a szocialisták revitalizálni kívánják magukat, de legalábbis életet kívánnak lehelni pártjukba, jó, ha az elitizmus és a populizmus elvetésén túl találnak még magukban valami hitelesen vonzót is.

De minimum újra elsajátítják a magyar nyelvet.