Senki sem vitatta, hogy utóbbiak jobban leírják a rovat célját, csak éppen teljesen máshogy rezonáltak akkor, mint most.

A magyar külpolitikai újságírás óriási utat járt be az azóta eltelt időszakban. A szavak elkezdték visszanyerni valódi értelmüket, a kommunista rendszer és a marxista-leninista ideológia által a külpolitikai újságírás nyelvébe égetett görcsök oldódóban vannak. Nemcsak az újságírók, hanem az olvasók is máshogy értelmeznek bizonyos, egykoron kényes kifejezéseket.

Nagyon könnyű elfelejteni, de például a nemzeti érdek tíz, de még hat éve is kifejezetten jobboldali szófordulatnak számított. A "nemzeti" azt sugallta, hogy az illető nem országban, hanem nemzetben gondolkodik. Aki pedig a külpolitikában nemzetről beszél - ment a bevett okfejtés -, az csak jobboldali lehet. Sőt, a nemzeti érdek emlegetése kapcsán sok nem jobboldali a jelenlegi határok megváltoztatásának titkolt célját vélelmezte.

De az "érdek" is gyanús volt. Az olyan konfliktusosnak hangzott, olyasminek, ami "nem európai". A konfliktus meg értelemszerűen rosszat kellett hogy jelentsen, főleg a szomszédainkkal kapcsolatban. Azt természetesen mindenki tudta, hogy érdekeinket elsősorban az ő viszonylatukban kell meghatároznunk. Ezért aztán a külpolitikában még a belügyeink kapcsán előszeretettel használt "az ország érdeke" kifejezés se volt bevett. A "magyar érdek" használata fel sem merülhetett, mert az ab ovo szélsőséges szerzőt feltételezett.

Mindez természetesen nem korlátozódott ezekre a szavakra. Sokkal inkább egy általános gondolkodásmódról volt szó. Egy olyan világról, ahol az igazodás volt az első számú cél, ahol a külpolitika a konfliktuskerülés tökélyre fejlesztését aspirálta, és ahol a legnagyobb veszélynek az tűnt, hogy esetleg nacionalistának néz minket egy külföldi. Ebben a közegben nem is nagyon lehetett normális közéleti diskurzust folytatni semmilyen külpolitikai kérdésről.

A való világ azonban kihúzta a szőnyeget ezen világkép alól. EU-csatlakozásunk megvalósulásával megszűnt az igazodási kényszer utolsó realitásokból származó (értsd: nem pusztán elképzelt) mozgatórugója is. Az unión belül ugyanis nagyon élesen folyik az érdekek mentén történő politizálás. Sőt, azzal, hogy 2007-re a régió többsége csatlakozott az EU-hoz, az egyes keleti tagországok közötti konfliktusok is nyíltabbá váltak - megszűnt a csatlakozási folyamat során követendő magatartási kódex érvényessége.

De nem a csatlakozásunk tette érdekelvűbbé a velünk kapcsolatban lévő országok viselkedését. Ők mindig is ilyenek voltak, mint ahogy mindig is ilyen volt az államok többsége. Pusztán annyi történt, hogy az EU-tagságunk mindezt kifejezetten nyílttá, láthatóvá tette. Még talán meghatározó művelői számára is kiderült, hogy a hazai külpolitikai diskurzus akkori eszköz- és taburendszere nem megfelelő hazánk helyzetének és lehetőségeinek elemzésére, azaz megbukott.

Jelenleg az új keretek és az új nyelv fokozatos kialakítása zajlik, amit ráadásul az internetes portálok térnyerése is katalizál. Sokkal több a jó elemzés, a jó véleménycikk. Mi pedig eljutottunk oda, hogy már nem is mondana semmi újat, ha "nemzeti érdek" lenne e rovat címe.