Lori Brownellnek, pár hónappal ezelőtt kezdett váratlanul reszketni a keze és a lába, és napközben többször is előfordul, hogy nem tudja értelmesen megformálni a gondolatait: akarata ellenére is összefüggéstelenül beszél. Januárban kamerát ragadott, és az egyik videó-megosztóra feltette megfigyeléseit, vallomásait - a saját állapotáról. Augusztus óta érzi rosszul magát, hol elájul, hol hánynia kell, egyszer egész testét rázza a remegés, másszor szédüléssel küszködik. Próbál gyógyszereket is szedni, de mindhiába.

A tizenéves Lori bajaira felfigyelt immár egész Amerika. S valószínűleg azért, mert nem más figyelt fel és hívta fel rá a figyelmet, mint Erin Brockovich, a világszerte híres környezetvédő asszony, akinek életéről és első nagyszerű küzdelméről „Erin Brockovich" címmel készült tényleg nagysikerű, Oscar-díjas film tizenkét évvel ezelőtt (emlékszünk: Brockovichot, az ivóvizet szennyező nagyhatalmú kaliforniai cégekkel bátran szembeszálló nőt, a kiváló Julia Roberts alakította).

Csakhogy Lori Brownell nincs egyedül a maga rejtelmes bajaival. A New York állam északnyugati részén (Buffalo és Rochester közt) fekvő kisváros, Le Roy egyik középiskolájának diákjai, több mint tucatnyian, hasonló különös egészségügyi bajokkal küszködnek. Lori ugyan nem Le Roy-ba valósi, de tavaly augusztusban ott vacsorázott, s a rosszullétei ezután kezdődtek.

A Le Roy-i iskolakerület illetékesei és New York állam egészségügyi hatóságai „diákok körében tapasztalható neurológiai szimptómák miatt" alapos vizsgálódásba is fogtak. Január közepén pedig nyilvánosságra hozták jelentésüket, miszerint a folyamatos rosszullétek a levegő szennyeződésének és az iskolában talált gombásodó falaknak tudható be. Ugyanakkor azzal próbálták nyugtatni a szülőket, hogy a bajokat korántsem környezeti ártalmak vagy ipari szennyeződés következményei okozzák, hiszen - mint állítják - az ilyes tüneteket stressz is kiválthatja...

Ám a szülők nem nyugodtak bele a hivatalos magyarázatba, és megkeresték Erin Brockovichot. Az asszony környezetvédelmi szakértőket küldött a helyszínre, akiket enyhén szólva is hűvösen fogadtak, sőt, egyiküket, Robert Bowcockot megpróbálták el is zavarni. Bowcock azonban maradt, és földmintákat gyűjtött. Arra volt kíváncsi, hogy a diákok panaszait vajon nem egy évtizedekkel korábbi triklór-etilén- és ciánszennyeződés okozza-e? A hetvenes években ugyanis kisiklott itt egy vonat, és ekkor több tonnányi ciánkristály és harmincötezer (!) gallon triklór-etilén ömlött ki, majd természetszerűleg beszivárgott a talajvízbe is. A szennyezett talaj és a víz, Bowcock és Brockovich szerint, mind a mai napig fertőzhet.

Tény, hogy a cián mellett a triklór-etilén, amely klórozott szénhidrogén és ipari oldószerként használják, szintén erős méreg, és ha a talajvizet megfertőzi (mint ahogyan ez egyébként történt már több településen), az nem „csak" a környezetvédőket, hanem az orvosokat is komoly aggodalommal tölti el. Okkal. Az amerikai környezetvédelmi hivatal (EPA) a minap, új vizsgálatokat követően, ismét kiadta a triklór-etilén toxicitásáról (mérgezőségéről) szóló hivatalos állásfoglalást, s eszerint ez a vegyület - rákkeltő.

A Le Roy melletti vonatszerencsétlenség utáni környezetvédelmi katasztrófát az egyik legnagyobbként tartják számon az Egyesült Államokban. A baleset után a ciánkristályokat ugyan eltakarították, de a triklór-etilén teljesen beszivárgott a talajba. Erin Brockovichék vizsgálatainak végleges eredményeire ugyan még várni kell, s maga Brockovich is úgy fogalmazott a napokban a USA Today című lapnak, hogy gyanakszanak ugyan, de megvárják a végeredményeket, addig nem kívánnak szentenciákat megfogalmazni.

Munkatársa, Robert Bowcock pedig hozzátette: a vizsgálatok arra mindenképpen jók, hogy Le Roy polgáraiban ismételten tudatosítsák, hogy az Egyesült Államok legnagyobb triklór-etilén szennyezésével kénytelenek együtt élni. Az amerikai kormányzat ugyanis az elmúlt évtizedekben, minden ígérete ellenére, nem tisztította meg a talajt...