Gunnar Hökmark kereszténydemokrata képviselő

A cikk válaszként született a liberális Néppárt képviselői által három nappal korábban megjelent írására, amelyben Cecilia Wikström, Olle Schmidt és Marit Paulsen a magyar kormánytól való elhatárolódásra szólította fel a Mérsékelt Pártot. Az első szöveg úgy fogalmazott, „Ma a liberálisok és az értelmiségiek félnek Magyarországon. Ma Magyarországon egyre kíméletlenebbül üldözik a romákat. Újságírók és szabadgondolkodók félnek attól, hogy elveszítik munkahelyüket és az állami cenzúra elhallgattatja őket. Magyarországon a zsidók félnek az erősödő antiszemitizmustól és néhány jól ismert antiszemita személyiség rehabilitálásától”.

Válaszukban a jobboldali politikusok először leszögezik, üdvözlik, hogy az Európai Bizottság eljárást indított a vitatott magyar jogszabályok vizsgálatára. Ugyanakkor hozzáteszik: Magyarországnak be kell tartania a jogállami szabályokat, és hogy erről véleményt tudjon nyilvánítani, az EU-nak magának is be kell tartania a jogállamiság alapelveit, „politikai per helyett jogi vizsgálatot kell lefolytatnia”. A képviselők ugyanakkor csodálkozásuknak adnak hangot, hogy liberális kollégáik a jogi helyett a politikai eljárást választják. Velük szemben nem gondolják, hogy az Európai Parlamentnek egyfajta bíróságként kellene ítéletet mondani tagállamok szabadon választott kormányainak ügyeiről: „Ha valakit azzal vádolunk, hogy megsértette a jogállamiság alapelveit, különösen fontos, hogy a jogállamiság alapelvei szerint járjunk el és ne konstruáljunk műpereket. (...) Mi sem szeretnénk, ha az Európai Parlament a svéd országgyűlés döntéseiről mondana ítéletet” – hangsúlyozzák a konzervatív parlamenterek.

Ezt követően meglepésüknek adnak hangot, hogy a liberális politikusok ilyen „határozottan kiállnak a letűnt Magyarország kommunista törvényei és szabályai mellett. Az 50 éven át vasfüggöny mögé szorított kommunista országok közül Magyarország az, amelyet a legkevésbé sikerült megreformálni. A reformok korán elkezdődtek, de éppen ezért sohasem lettek eléggé mélyrehatóak. A régi kommunista struktúrák óvatosan, észrevétlenül nyertek új, demokratikus formát. A volt kommunisták demokratákká alakultak át olyan pártokban, amelyek nevét a nyugati világból ismerjük. A sajtóorgánumok azok magántulajdonába kerültek, akik korábban irányították őket, a múlt átfogó feltárására, tisztázására nem került sor. Új jelmezekben a régiek vették át az irányítást” – világítják meg a svéd olvasóknak a változások hátterét.

Rátérve a Magyarországgal és a magyar kormánnyal kapcsolatos legélesebb, antiszemitizmust és cigányellenességet emlegető kritikákra, a politikusok kijelentik: „Sajnos, sokfelé látunk antiszemitizmust, és Európában nagyon nehéz helyzetük van a romáknak. De miért éppen a Fideszt kell ezért támadni? Tavaly tavasszal az EP nagy többséggel és az egész EU is elfogadott egy stratégiát, amelynek a célja a romák kirekesztettségének csökkentése. Ezért nagyon erősen dolgozott Magyarország jelenlegi kormánya, amely akkor az Európai Unió Tanácsának elnöki tisztét töltötte be. Az ügy parlamenti felelőse pedig annak egyetlen roma tagja, az EPP-ben a Fideszt képviselő Járóka Lívia volt. A magyar országgyűlés négy roma képviselője közül három a Fidesz, egy a zöldek soraiban ül, egy roma képviselőjük sincs azonban azoknak a pártoknak, amelyek az előző ciklusban kormányon voltak és amelyek ellenzékben most olyan felháborodottan nyilatkoznak.”

A Svenska Dagbladet véleménycikke végül ismét a politikai instrumentalizáció veszélyére hívja fel a figyelmet. „Liberális kollégáink pedig beállnak a volt magyar kommunisták kampányába egy olyan kormány ellen, amely különlegesen magas támogatással nyerte meg a választásokat. Jogállamiság helyett a politikai pert választják. Így nem fogjuk tudni jobbá tenni Európát” – zárul a Gunnar Hökmark, Anna-Maria Corazza Bildt, Christofer Fjellner, Anna Ibrisagic, Alf Svensson által jegyzett szöveg.