Kristijan Golubovic szereti Robin Hoodhoz hasonlítani magát. „A szegény piaci kofákat soha nem bántottam" - kedélyeskedik a Belgrád külvárosában lévő tágas lakásában. Ahol az elmúlt hetekben egyre-másra fogadta a külhoni újságírókat, hogy „igazságos rablásaival" dicsekedjen nekik.

Kedélyesen sztorizott arról is, hogy amikor egyszer kirabolt egy szórakoztató elektronikát forgalmazó boltot, akkor „csupán" olyan portékákat lopott el, amelyeket gazdagok vásárolnak. Ötven darab magnót fújt meg, és - saját állítása szerint - azoknak ajándékozta, akik még egy vacak kis Sonyt sem engedhetnének meg maguknak. Vagyis - próbálja sugalmazni - ő mindösszesen csak a gazdagokat rövidítette meg...

A negyvenéves Golubovic híres-hírhedt szerb gengszter, egyike azon nehézsúlyú bűnözőknek, akik a kilencvenes éveket büntetlenül virgonckodták végig, és közben masszív vagyonokat gyűjtöttek be. Ma már valamennyien halottak. Kivéve Golubovicot. Őt egy esztendővel ezelőtt engedték ki a börtönből. Hat évet kapott illegális fegyvertartásért és zsarolásért; legalábbis ezt tudták rábizonyítani. Amióta azonban szabadlábon van, állítólag jó útra tért.

Népszerűsége pedig töretlennek látszik. Előadásokra hívják, elektronikus levelekben ad tanácsokat híveinek, az egyik közösségi portálon imádattal veszik körül, sőt, sokan ismeretlenül is arra kérik, hogy legyen gyermekük keresztapja. S a napokban az újságok kultúrával (!) foglalkozó oldalain is címszereplő lett: kétórás interjút adott ugyanis Szerbia legnagyobb tévécsatornájának. Most pedig arra készülne, hogy kiállítsa a börtönben készült rajzait és megírja önéletrajzát.

A Golubovic iránti érdeklődés egy különös és rémisztő korszakra is emlékeztet. Sok szerb számára azt a kort hozza vissza, amikor Jugoszlávia szétesett, a polgárháború szétrobbantotta magát a szerb nemzetet is, s amikor Milosevic rezsimje bankrablókat és huligánokat „alkalmazott" a legpiszkosabb, legaljasabb feladatok elvégzésére. S e bankrablókat és paramilitáris szervezetek tagjait aztán gyakorta még példaadó hazafiakká is emeltette.

„Olyan kor volt ez, amikor a fekete fehér volt és a fehér fekete" - érzékelteti az erkölcsi értékek akkori jelentéktelenségét Janko Baljak filmrendező. 1994 és 1996 között készítette el azóta legendássá vált dokumentumfilmjét, amelynek a sokat mondó „Vidimo se u Citulji" („Találkozunk a halálozási rovatban") címet adta.

Kristijan Golubovic felsőteste

A dokumentumfilm húsz gengszter életét, sorsát mutatja be, köztük Golubovicét is. Az egyébként Sylvester Stallonéhoz hasonlító férfi a filmben vastag aranyláncokat visel a nyakán és a csuklóján, cicát babusgat a térdén, és közben arról magyaráz a jámbor nézőnek, hogy a rendőrség milyen korrupt volt és hogy a Szerbia elleni gazdasági szankciók hogyan lehetetlenítették el őt, illetve nehezítették meg, hogy normális életet élhessen. Arról beszél, hogy sok gyermek szülei képtelenek voltak akkoriban előteremteni a megélhetéshez szükséges mindennapi betevőt, s a fiatalok ezért lettek bűnözők.

A magyarázat persze sántít, és mégis: az akkori rosszfiúk mágikus ereje mintha ma is hatna. A YouTube nevű videómegosztón például egy magát Yugo Bossként azonosító rapper olyan dalt jelentetett meg, amely Golubovic dicséretét zengi. Golubovicnak egyébként, a többiektől eltérően, az a szerencséje - azért maradt életben - mert távol tartotta magát a politikától és a háborútól. No meg az, hogy viszonylag hosszú időt töltött a hűvösön. (Bár azok az évek sem lehettek könnyedek; a tévében meg is mutatta a testét keresztül-kasul kaszaboló széles sebhelyeket, késnyomokat, amelyekre a börtönben „tett szert".)

Az utolsó „jugó gengszter" ma szívesen alakítja az ifjakat helyes életre intő tanító szerepét. Meggyőződése, hogy bűnözői tapasztalatai tökéletesen alkalmassá teszik őt arra, hogy meggyőzze a fiatalokat: maradjanak távol a bűn világától! Ma már más idők járnak, mint a kilencvenes években, ismételgeti, Szerbiában ismét a törvényesség az úr, a rendőrség jóval kevésbé korrupt és ő is szentül hiszi, hogy a mai bűnözők nem „Robin Hoodok", hanem rafináltabb és kegyetlenebb gengszterek, mint az ő generációja volt...

Tény, hogy a mai Szerbiában a törvényen kívüliek és a többségi társadalom közötti, korábban nagyon is átjárható határokat újra markánsan meghúzták. A filmrendező Baljak - aki azért egyetlen szavát sem hiszi filmje szereplőjének, vagyis Golubovicnak - ezt úgy fogalmazza meg, hogy a kilencvenes évek Chicagóra hasonlító légköre már régen a múlté. Az „új" gengszterek pedig óvakodnak attól, hogy reklámozzák magukat...

Kristijan Golubovicot egyébként tévéinterjújának estéjén előállították a rendőrségen. A kocsijában ugyanis tízgrammnyi heroint találtak. S bár a kihallgatás után békén hagyták és haza is engedték, négy nappal később letartóztatták. A vád: Belgrádban és Novi Pazarban (egy dél-szerbiai kisvárosban) csempészhálózat szorgos robotosaként hasznosította magát. A magát sztárnak gondoló bűnöző tagadja a vádakat, ám változatlanul a rendőrség „vendégszeretetét" élvezi. Internetes honlapja pillanatnyilag nem működik.