A híres olasz építész, Renzo Piano tervei alapján készülő 310 méter magas, 72 emeletes épület közvetlen szomszédságában működő üzletek reményei szerint a beruházás segíteni fog felvirágoztatni a környéket, amely évszázadok óta a Temze kevésbé jómódú partszakaszának számít.

A London világvárosi státuszát szimbolizáló Shard igazi nemzetközi együttműködés gyümölcse: a tervezője olasz, az építkezést a katari kormány finanszírozza, emellett pedig a kínai Sangri-La (Shangri-La) nevű hotelcsoport volt az első bérlő, amely bejelentkezett. „Azt akarjuk, hogy ezt az épületet minden londoni a magáénak érezze" – mondta a beruházó Irvine Sellar cég. – „Az ember itt megebédelhet, dolgozhat, aludhat és még a lenyűgöző panorámában is gyönyörködhet".

A főváros legtöbb pontjáról jól látható üvegtorony külső része várhatóan idén júniusra készül el. Az ultra-modern épület gyakorlatilag a történelmi London mellett terül el: szomszédságában, a Temze partján állt egykor az első római település, és Charles Dickens Kis Dorrit (Little Dorrit) című regénye is a torony mögötti utcákban játszódik. Közelében van a Globe színház és a folyón átellenben a Tower is.

Így néz majd ki Európa legmagasabb épülete az Üvegszilánk Londonban

Az Irvine Sellarnak több mint 11 évébe telt, amíg megvalósíthatta nagyszabású tervét. A Cityn kívüli  üvegtorony felépítését ugyanis határozottan ellenezte több műemlékvédelmi szervezet, közöttük az English Heritage is, azt kifogásolva, hogy a felhőkarcoló tönkreteszi a Szent Pál-székesegyház védett panorámáját, holott majdnem egy kilométerre áll tőle, a Temze másik partján.

Maga Károly walesi herceg is rosszallóan „hatalmas sótartóhoz" hasonlította az épületet, bár nem lépett fel hivatalosan a beruházás ellen. Az UNESCO pedig tavaly bejelentette, hogy a felülvizsgálja a londoni Tower világörökségi helyszín státuszát, részben az épülő felhőkarcoló miatt.

A londoni városképet egyértelműen meghatározó üvegtorony jövője azonban még mindig bizonytalan. A Sangri-La mellett ugyan néhány étterem is aláírta a bérleti szerződést, a helyiségek legtöbbje azonban gazdátlan, jelezve, hogy a londoni székhelyű üzletek közül sokan éppen azzal küszködnek, hogy visszafogják a kiadásaikat.