Korábban a brit nők körében dívott a pénzért vállalt esküvő, ám az unió bővítése óta kelendők lettek az olcsóbb kelet-európaiak, akiknek engedélyt sem kell kérniük a brit hatóságoktól a külföldivel kötött frigyhez. 2009 és 2010 között 82 százalékkal nőtt a lefülelt házaspárok száma, s immár 36 százalékkal több külföldi kötött névházasságot Angliában, mint amennyi brit. A UK Border Agency (az ottani nyomozati jogkörrel is rendelkező bevándorlási hivatal) kimutatása szerint az élen a lengyelek, a portugálok és a litvánok állnak. Az esetek két százaléka köthető magyarokhoz, 2010-ben 25 esküvőn vették honfitársainkat őrizetbe.

A nem uniós polgárok azért választanak kelet-európai „menyasszonyt" maguknak, mert így akkor is tartózkodási engedélyt kaphatnak, ha egyébként illegális bevándorlóként tartózkodnak a szigetországban (vagy Európa más országában). S még az sem állítható, hogy Anglia lenne a magyar álházasságok fő terepe, valószínűbb, hogy Cipruson, Egyiptomban és Magyarországon is jó néhány érdekházasság kötődik.

A Heti Válasz február 2-i számában részletesen idézi, min buktak meg a magyarok Angliában: van, akit a vőlegény öltönyén maradt árcédula árult el, másoknál a szupermarketben az utolsó pillanatban vett olcsó csokor lett gyanús, vagy az a tény, hogy csak az esküvő előtt közvetlenül vették meg a jegygyűrűket, ami esetleg nem is passzolt az ara ujjára.

A lap leírja egy Budapest környékén levő szegénynegyedben élő négygyermekes asszony történetét, aki Egyiptomba ment pénzért férjhez, ám végül nem kapta meg az előre kialkudott összeget, és ugyanolyan nyomorban él, mint a nász előtt. Emellett beszámol arról a legújabb csalási módszerről, amely a magyar nemzetbiztonság figyelmét is felkeltette: olyan férfiak tesznek teljes jogú apasági nyilatkozatot, akiknek semmi közük sincs az adott gyermekhez, azt remélve, hogy így kapnak tartózkodási engedélyt. S vajon miért váltunk éppen a nigériai férfiak számára vonzó házasulási célországgá? Miért nem kerülnek Magyarországon bíróság elé a pénzért házasságot kötők?

Az cikk teljes terjedelmében a február 2-án megjelenő Heti Válaszban olvasható, amely digitalizált formában a Digitalstandon keresztül is elérhető.