A szálloda recepcióján kettesével, hármasával jelentkeztek be január közepén a turisták, akik európai városokból érkeztek Dubaiba. Angol, ír, német, francia útleveleket mutattak fel. Sportos alkat, márkás cipők, drága teniszütők - a szemlélő emlékezetében ilyen képek ragadtak meg az idegenekről.

A szálloda biztonsági kamerái is ilyen felvételeket rögzítettek róluk. Két nappal később a 11 ember elrepült az országból, maguk mögött hagyva Mahmúd al-Mabhúh, a radikális palesztin szervezet, a Hamasz katonai vezetőjének holttestét, akit szállodaszobájában megfojtva találtak.

A titokzatos nemzetközi tizenegy a Moszad, az izraeli titkosszolgálat ügynöke volt, akik nem számoltak a Dubai egész területét folyamatosan figyelő kamerákkal. Így a holttest felfedezése után már nem volt nehéz az azonosítás. Az első ellenőrzéskor még EU-állampolgároknak látszó személyekről kiderült, hogy bár Európában születtek, Izraelben élnek, és kettős állampolgárok.

Amikor kiadták ellenük a nemzetközi körözést, kiderült, hogy a kérdéses időben ki sem tették a lábukat Izraelből. Nem csoda, hogy amikor egyiküknek gratuláltak a piacon, milyen ügyesen tette el láb alól a terroristának tartott katonai parancsnokot, egy kukkot sem értett az egészből. A Moszad ugyanis 11 kettős állampolgár útlevelét használta fel, vagyis ellopta személyazonosságukat.

Különleges kiképzés

Ügynökeit a Moszad saját akadémiáján képzi ki, akiknek az lesz a feladatuk, hogy a hírszerzési tevékenység mellett felkutassák és szükség esetén megöljék Izrael ellenségeit. "Ha 25 és 35 év közötti vagy, és lelked mélyén tudod, hogy képes vagy másképp gondolkodni, képes vagy többet is tenni, képes vagy felülmúlni korábbi teljesítményedet, akkor küldd el az életrajzod" - szól a Moszad-hirdetés.

A már megrostált jelölteknek felvételi vizsgát kell tenni. Ilyen felvételező volt Victor Ostrovsky, Kanadában született katonatiszt is, aki A Moszad szolgálatában című könyvében számol be az izraeli titkosszolgálatnál szerzett tapasztalatairól. A felvételi során ellenőrzik a jelöltek talpraesettségét. Például Tel-Aviv belvárosában arra utasítják őket, hogy menjenek fel egy ház második emeletére, és hat perc múlva jelenjenek meg az erkélyen a tulajdonossal együtt, kezükben egy pohár vízzel. A lelkükre kötik: ha a lakás tulajdonosa gyanút fog, és hívja a rendőrséget, akkor sem vallhatja be igazi nevét, azt meg semmiképpen nem, hogy mi a feladata, ki a megbízója. Ennek megfelelően a Moszad jelszava: Küzdj a megtévesztés eszközével!

A felvételi közben előbb vagy utóbb valóban előkerül a rendőrség, amely kábítószer-birtoklás vagy más ürüggyel akár őrizetbe is veszi a leendő moszadost, és az életszerűség kedvéért kihallgatás közben alaposan helyben is hagyja. A szolgálat így teszteli a jelölt állóképességét. Aki sikeresen letette a "vizsgákat", az bekerül a Moszad négyéves akadémiájára. Az intézmény ugyanúgy épül fel, mint egy egyetem. A hallgatók először az alapokkal ismerkednek, mint a titkosírás, a rejtőzködés, a követés, illetve annak felismerése, ha őket követik. Utána jönnek a technikai ismeretek: lehallgatás, számítógépek feltörése. A tanulmányok középső szakaszában fegyverismeretet sajátítanak el a hallgatók.

A Moszad ügynökei a Beretta 0.22 pisztolyt használják. A kiképzés során arra tanítják őket, hogy ha lőni kell, akkor annyi golyót röpítsenek a célszemélybe, amennyit csak lehet. A moszadosok rendszerint lelapított végű vagy dumdum lövedékekkel dolgoznak, amelyek üreges vagy lágy végűek, kilövés után robbannak, és különösen súlyos sebet okoznak.

A kiképzőbázison kialakítottak egy szállodai folyosót. Az ügynöknek ezen kell megkeresnie a szobáját, kulccsal az egyik, aktatáskával a másik kezében. Az egyik ajtó hirtelen kicsapódik, és egy kartonalak ugrik ki mögüle. Az ügynöknek el kell dobnia mindent, és lőni. Azt is gyakorolja, hogy étteremben támadás esetén hogyan rúgja fel az asztalt és hárítsa el a támadást. Az életszerűség kedvéért az ügynökökre automata fegyverekből fagolyókat lőnek ki, nemegyszer sérülést okozva.

Útleveleket lopnak

A mostani események kulcskérdése, ami a diplomáciai botrányt is kiváltotta, hogy miként jutottak brit, francia, ír, német útlevelekhez a dubai merénylet elkövetői. A Moszad az útleveleket találja vagy lopja, esetleg bűnözök által ellopott papírokat vásárol. Az Izraelbe bevándoroltaktól "elkérik" eredeti okmányaikat, majd az útleveleket országok, városok, sőt kerületek szerint is rendszerezik. De még a zsidó és nem zsidó hangzású nevek, illetve az életkor szerint is csoportokat képeznek.

Az útlevelek mögött így valóságos személyek vannak, tehát a legalaposabb vizsgálatot is sikerrel kiállják, még a kibocsátó országban végzett ellenőrzést is. Ilyen útleveleket használtak Dubaiban az izraeli ügynökök. Az útlevél mellé egy dossziét is adnak. Ebben megtalálhatók a kibocsátó ország legfőbb jellemzői, az eredeti tulajdonos lakóhelyének jellemzése, fotókkal illusztrálva, a lakás megközelítési lehetőségei, sőt még a közelben lévő boltok listája is.

Átvizsgálják az útlevélben lévő beléptetési pecséteket is. Ha például az útlevél tulajdonosa nemrég Athénban járt, megnézik, hogy megérkezésekor milyen volt az időjárás, mit írtak a helyi lapok, mik voltak a beszélgetések fő témái, hol szállt meg az illető. Sőt még azt is ellenőrzik, hogy a beléptetés napján melyik útlevélkezelő volt szolgálatban.

Kérdés, hogy a Moszad miért használt Dubaiban EU-országokból származó útleveleket, amikor kevésbé feltűnő lett volna, ha valamely arab állam úti okmányait mutatják fel az ügynökök. Csakhogy a Moszad kifogyott az "arab" utánpótlásból. Izrael állam megalakulásának idején, 1948-ban, amikor a Közel-Keletről a zsidó diaszpóra tagjai tízezrével vándoroltak be az országba, nem volt probléma arabul jól tudó, helyi ismeretekkel rendelkező ügynököket toborozni. De már két évtizede elapadt az utánpótlás. Az arabok viszont az EU-országok állampolgárait, akik pénzt hoznak nekik, mindig szívesen látják. Nem véletlen, hogy a dubai szállodában a Moszad-ügynökök jómódú turista látszatát keltették.

Ronen Bergman Minden szükséges eszközzel című könyvében összeállítást közöl a Moszad külföldi merényleteiről. A szervezet az 1972-es müncheni olimpia után - ahol 11 izraeli sportoló esett áldozatul arab terroristák tússzedési akciójának - tette gyakorlattá az Izraelen kívüli levadászás módszerét. A helyszínek: Párizs, Nicosia, Bejrút, Athén, a módszerek pedig változatosak.

Használtak hívásra felrobbanó telefont, olyan aknát helyeztek az áldozat ágyába, hogy a célszemély lefekvésekor repüljön minden a levegőbe. Bejrútban egyszerűen rátörtek áldozatukra a lakásában. Ebben az akcióban a jelenlegi védelmi miniszter, Ehud Barak is részt vett, neki kellett a terepet felderítenie - a cél érdekében nőnek öltözött. Később mérgezett csokoládéval ölték meg Kelet-Berlinben a Palesztin Felszabadítási Front (PFSZ) egyik vezetőjét. 1988-ban izraeli kommandósok partra szálltak Tunéziában, behatoltak a fővárosba, ahol a PFSZ emigrációban lévő kormánya működött, és lakásán több lövéssel megölték Abu Dzsihadot, a szervezet katonai vezetőjét.

Háled Mesálra, a Hamasz egyik vezetőjére Ammánban támadtak rá 1997-ben. A hamis kanadai útlevéllel érkező ügynökök az utcán mérget fecskendeztek a fülébe. A merénylők az izraeli nagykövetségre menekültek, az áldozatot kórházba vitték. Husszein jordán király felhívta Bill Clinton akkori amerikai elnököt, aki felháborodva telefonált Izraelbe. Nem volt mit tenni, a Moszad főnöke személyesen repült Ammánba az ellenméreggel.

Ali Hasszán Szalamehhel - aki helyett 1973-ban Norvégiában tévedésből egy marokkói pincért, várandós felesége szeme láttára lőttek agyon az utcán - Bejrútban egy autóba rejtett bomba végzett 1979-ben. Az izraeli vezetést felháborította, hogy Szalameh - miközben azzal vádolták, hogy részt vett a müncheni merényletben - Jasszer Arafat, a PFSZ vezetőjének a társaságában mutatkozott az ENSZ közgyűlésén. A Moszad a felderítésre sajátos módszert választott. Szalameh vélelmezett lakóhelyének közelében egy festőnő lakást bérelt, egész nap az ablakban ült, és vászonra vetette a látottakat.

Diplomáciai botrány

A kilencvenes évek végére a Moszad felhagyott a látványos külföldi "vadászatokkal", és inkább az Izrael által megszállt területeken lévő ellenségeit akarta semlegesíteni, illetve Iránra koncentrált. A mostani dubai akció annak a lehetőségét veti fel, hogy a Moszad ismét visszatér a külföldi hadszíntérre. A jelenlegi ügy pikantériája az izraeli kettős állampolgárok dokumentumainak felhasználása. A németek számára az ügy azért is kínos, mert Simon Peresz izraeli államfő éppen hat nappal a merénylet után, január 26-án, a holokauszt napján szólalt fel a berlini törvényhozásban. Igaz, a dubai ügy csak február közepén pattant ki, de Peresznek akkor már tudnia kellett, hogy mi történt.

Az EU-nak lépnie kellett, mert nem hagyhatta szó nélkül állampolgárai útlevelének felhasználását. Annál is inkább, mert a nemzetközi sajtó tudni vélte, hogy a miniszterelnök, Benjamin Netanjahu adott parancsot az akcióra. A kormányfő ezt tagadta, de ahogy Gordon Thomas a Moszad - A titkosszolgálat története című könyvében leírja, 1972-ben miniszterelnöki utasításra indultak Európába a Moszad ügynökei.

Az EU múlt hétfői külügyminiszteri ülésén elítélték a történteket, de név szerint nem említették Izraelt. Az EU-izraeli kapcsolatok egyébként is bonyolultak, mert az öreg földrész számos államának jó kapcsolatai vannak az arab országokkal és a palesztin hatósággal.

Hogy erkölcsileg mennyire megkérdőjelezhető, a nemzetközi joggal miként egyeztethető össze Izrael levadászási módszere, ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. A '72-es müncheni merénylet izraeli áldozatainak hozzátartozói úgy nyilatkoztak, hogy azzal egyetértettek volna, ha a tetteseket elfogják, bíróság elé állítják és elítélik, a merénylők ítélet nélküli kivégzését azonban többen már túlzásnak tekintették.