Fotó: MTI, Földi Imre

A bolíviai La Razón napilapban Carlos Décker-Molina személyes hangvételű cikkben számol be Magyarország - és főleg Budapest - iránti szeretetéről, és arról, hogy az utóbbi idők hírei miatt, „sajnálom Magyarországot".–

„Budapest az egyik kedvenc városom, nem csak Bartók zenéje, de Kertész novellái és a Duna partján kialakult történelme miatt is", magyarázza a bolíviai újságíró, miért látogatott el többször is a magyar fővárosba. Décker-Molina szerint az ország a szocialista időszakban is eltért „a Habsburg-időszakra visszanyúló történelmi nagysága" miatt a többi kommunista államtól.

Mára azonban úgy véli a szerző, hogy elmúltak a bizakodás jelei, s „Magyarország az Európai Unión belül a fasiszta betegség első, súlyos szimptómájává vált". A folyamat azonban tíz éve kezdődött Ausztriában, ahol „a konzervatívok (...) szövetséget kötöttek a neonáci Jörg Haiderrel", majd folytatódott az olasz Berlusconival, „aki összeállt egy másik neonácival", írja a bolíviai lap. Olaszországot nem tudta, nem merte büntetni az Európai Unió, de a La Paz-i napilap bizakodással említi meg, hogy az Európai Unió Magyarországgal szemben három kérdésben is eljárást indított.

Szerinte azonban a jogi, adminisztratív problémákon túl sokkal inkább „az a hátborzongató", ahogy a budapesti kormány gondolkodik a nemzetről, mint egy egyházról. A bolíviai újságíró szerint a harmincas évektől kezdve a fasizmus a nemzetet egyfajta mitikus közösségként fogja fel. Megjegyzi azonban, hogy „a globalizáció és a pénzügyi válság korában" a nemzetet misztifikáló fasizmus gyakorta szocializmusnak „öltözik". Ám „a magyar eszme nem is akar másnak látszani: autentikusan nacionalista".

A szerző az EU kritikáit „késhegyen való egyensúlyozáshoz" hasonlítja, ha ugyanis túllőne Brüsszel a célon, könnyen a szélsőjobboldal törhet előre. Ennek kapcsán idézi a bolíviai lap a Magyar Nemzetet is, amely szerint „Magyarország nem haragszik meg Európára", ám a La Paz-i újság megjegyzi, hogy eközben a Jobbik már az uniós zászlót égeti.

A „gyakorlati neofasizmus" megnyilvánulásaként írja le a Razón Dörner György kinevezését az Új Színház élére, akinek hosszan idéz a pályázati anyagából. Másik példaként a tatárszentgyörgyi romagyilkosságokat említi Décker-Molina.

A bolíviai újságíró mindezek mögött egy összeurópai problémát pillant meg: szerinte „az EU elitje eltávolodott az európai néptől, és az űrt a nacionalisták és a szélsőjobbosok töltik be".