„A pince hideg volt, undok és gusztustalan... képzeljék csak el, ha vele valami történt volna, én nem tudok kijönni onnan, mintha élve temetnének el, és az utókor már csak olyannak látott volna engem, mint egy egyiptomi fáraó múmiája" - fogalmaz a 21 esztendős szőke lány, s miközben szelíden körbenéz valahai kényszerű börtöncelláján, zavartan végigsimítja lágyan leomló szőke fürtjeit.

Zavarban van, míg ismét feleleveníti életének horror-történetét.

Natascha Kampusch, az osztrák lány, akit tízéves korában rabolt el egy Wolfgang Priklopilnak nevezett rém, majd nyolc és fél évig egy Bécs melletti ház pincéjében őrizte őt, mire 2006-ban sikerült kiszabadulnia, most a német ARD televízió dokumentumfilmjében beszélte el történetét. A „Natascha Kampusch: 3096 nap börtön" című film megrázta a németeket. És az osztrákokat is: a német közszolgálati televízió műsorát ugyanis Ausztriában is bemutatták.

Kampusch éppen betöltötte a tizedik életévét, amikor iskolába menet megragadta őt a férfi, betuszkolta egy fehér kisteherautóba, és óriási kék plédbe burkolta. A kislány megpróbált kiabálni, de mindhiába.

„Jó órát autózhattunk, mire megérkeztünk. Azt is láttam, hogy minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy benyomhassa a pince vasajtaját" - emlékezik ma a lány. Akiről a férfi azonnal leparancsolta a cipőt, elégette, és közben azt ordította: erre már soha többé nem lesz szükséged!

A mindösszesen négy és fél négyzetméteres földalatti cellában a kislány eleinte még számolta a másodperceket, ám aztán felhagyott vele. Teljesen elveszítette az időérzékét, azt sem tudta, hogy nappal van-e vagy éjjel. Elszigeteltségét elrablója még azzal is fokozta, hogy órát állított be, amely szabályozta a villany ki-és bekapcsolását.

Az ezt követő több mint nyolc esztendő - maga a rémtörténet. A gyereklányt a férfi megerőszakolta, majd éveken keresztül „használta". Közben folyamatosan kínozta. Például alig adott enni neki, sőt, abban lelte örömét, hogy mutatott egy nagy tál ételt, majd csupán csipetnyit adott belőle.

Megtiltotta a sírást, és mindenféle érzelemnyilvánítást szigorúan büntetett. Eleinte fojtogatta és víz alá nyomta a kislány fejét, ha az nem tudott uralkodni magán, és sírva fakadt. Aztán lassanként felvitte a „rendes" lakásába is, hogy vele takaríttasson.

„Úgy bánt velem, mint egy háziállattal" - emlékezik ma a Natascha. Pár évnek el kellett telnie, mire Priklopil kezdte magával vinni őt a kisebb-nagyobb bevásárlásokra is. A megfélemlített lány soha nem próbálkozott szökéssel.

Egyszer ugyan előfordult, hogy - egy bevásárlóközpontba igyekezvén - a rendőrség rutinellenőrzés végett megállította őket, és megpróbálta szemkontaktussal jelezni a rendőrnek, hogy segítségre van szüksége, ám a kísérlet eredménytelen maradt. A rendőr tudomást sem vett róla.

2006 augusztusában történt, hogy Natascha éppen Priklopil autóját tisztította, amikor a férfit valaki hívta telefonon. Míg beszélt, az elkínzott lány óvatosan letette a porszívót, és szaladni kezdett. Olyan gyorsan, amennyire csak tudott. A meglehetősen távolra eső legközelebbi szomszédtól aztán felhívta a rendőrséget.

Natascha Kampusch azóta híresség lett Ausztriában. Talk-show vezetését bízták rá, és európai és amerikai filmesek garmadája ostromolta, hogy megörökíthesse élettörténetét filmvásznon is. Egyedül a német közszolgálati tévéseknek állt kötélnek. Talán azért is, mert az ARD munkatársai előre közölték: tartózkodnak attól, hogy rabságának személyes vagy intim részleteire rákérdezzenek.

A dokumentumfilmben egyébként Kampusch szenvtelenül beszél fogvatartójáról, akit soha nem nevez a nevén. Csak így hívja: az „elkövető", vagy az „erőszaktevő". Mindazonáltal, mint bevallja, azonnal megbocsátott neki. „Ha nem így teszek, oly sok gyűlölet és negatív érzület szorul belém, hogy nem élem túl az egészet, legalábbis nem egészségesen" - mondja ma.

Szerinte a férfi nem is igen felelős azért, amit tett, mert vagy beteg, vagy valamilyen korábbi negatív tapasztalata nyomán követte el a rémségeket. „Lelkileg olyannyira instabil volt, hogy valószínűleg azt hitte: mindaz, amit velem művel, megoldás lehet az ő bajaira" - fogalmaz a dokumentumfilmben a közben szép fiatal nővé érett lány.

A megbocsátás magyarázata - lélekgyógyászok szerint - az is lehet, hogy Natascha Kampusch egész egyszerűen képtelen elszakadni valahai fogvatartójától. Fotóját a retiküljében őrzi, megvásárolta azt a házat, amelynek a pincéjében szenvedett, sőt, nemrégiben megvette Priklopil autóját is.

A megdöbbentő dokumentumfilmnek megdöbbentő a zárszava is. Az áldozat ugyanis arról beszél: reméli, hogy mielőbb találkozhat Waltraud asszonnyal. Aki nem más, mint a férfi 67 éves anyja. A filmet egyébként pár héttel azt követően mutatták be, hogy a bécsi bíróság megállapította: az 1962-ben született Wolfgang Priklopil egyedül követte el az emberrablást, és később sem volt egyetlen segítője sem.