Tony Blair, a nagy játékos

Balla Eszter: - vilag@hetivalasz.hu
Utolsó módosítás:: 2011.01.21. - 19:06
Létrehozás:: 2010.09.04. - 12:26

2010.09.04. - 12:26

Miközben a szerző Washingtonban vesz részt a közel-keleti béketárgyalásokon, a héten Angliában és Amerikában egy időben kiadott memoárja, "A Journey: My Political Life" az Atlanti-óceán mindkét partján a bestsellerlistákra került.

hirdetés

Nem csoda Blair sikere, hiszen a 770 oldalas mű legalább annyira szól az amerikai, mint az angol olvasóknak. A fogadtatás pedig messze kedvezőbb a tengerentúlon, mint Angliában. A volt brit miniszterelnök vágya, hogy a transzatlanti szövetség meghatározó figurája legyen, a könyv kiadásával is teljesült.

„Mindig is úgy véltem, hogy még azok is, akik nem szeretnek, (vannak néhányan) vagy nem értenek velem egyet (meglehetősen sokan) elismerik azt a tényt, hogy nagy játékos voltam, nemcsak egy nemzet, hanem a világ vezetője" - állítja a szerző annak tudatában, hogy tízéves - 1997-2007 - Downing Street-i uralma idején korának egyik legnagyobb hatású államférfijává nőtte ki magát. Karizmatikus, vonzó figurája, centrista politikája követendő példa volt. Számos Blair-epigon tűnt fel, köztük Gyurcsány Ferenc, aki a brit miniszterelnökkel ellentétben nem megreformálta, hanem szétverte a baloldalt hazájában.

Tony Blair nem írt hagyományos önéletrajzot, könyvéből feltűnően hiányoznak a magánélet elemei: a gyermekkor, a neveltetés, a család, de még az időközben katolizált politikus hitének megvallása is. A könyv politikai önigazolás, kiegészítve a kortárs politikusokról, az angol királyi családról, különböző hírességekről szóló anekdotákkal. Blair jogászhoz illő vehemenciával védi életművének két tartópillérét: a centrista Új-Munkáspárt megteremtését és az Amerika-barát külpolitikát.

Tony Blair szövetségesével, majd ellenfelével, Gordon Brownnal már 1994-ben a provinciális baloldal beidegződéseitől megszabaduló, középen álló pártot kívánt létrehozni. Az 1997-es győzelem után pedig ennek szellemében reformálták meg a gazdaságot, oktatást, egészségügyet, szociálpolitikát, szigorították meg a közbiztonságot. Blair elismeri: a „furcsa figura", Gordon Brown kiváló elemző képességét, érzelmi intelligenciáját „a nullával egyenlőnek" tartja. Ma úgy véli, hogy utóda egyike volt azoknak, akik centrista politikáját aláásták. A 2007-ben már rendkívüli népszerűtlen, a saját pártja által visszavonulásra kényszerített Blair így gúnyolja Brownt lemondatásáért. „Gordon most ezt mondaná: Nem az én érdekemben, hanem saját politikai örökséged miatt teszed".

A könyv természetesen nem kerülheti meg a monarchiát és a „Diana-hatást", mivel Blair népszerűségét éppen Diana hercegnő halálakor alapozta meg, azzal, hogy a Windsor-ház és az angol nép közötti párbeszéd megteremtőjeként lépett fel. A miniszterelnök, aki hódolója volt a szép hercegnőnek, számítónak tartotta Dianát, de szerepét a monarchia modernizálásában felbecsülhetetlennek vélte, legalább annyira, mint sajátját a modern Anglia politikai életében. Az viszont nem világos, hogy Blair, aki nem tartozott a személyes barátok közé, miért aggódott annyira a hercegnő szeretője, Dodi al-Fayed miatt.

Az egykoron rocksztár-népszerűségű Blair elismerően nyilatkozik a hírességek jótékonysági akcióiról. Különösen kiemeli a U2 énekesét, Bonót, aki „akár miniszterelnök vagy elnök is lehetne, hiszen megvan hozzá a természetes politikai érzéke, jól bánik az emberekkel, okos, vonzó" - állítja.

„Miniszterelnökségem alatt megszerettem Amerikát. Szerettem törekvő szellemét, azt, hogy ott a semmiből jőve is valakivé válhat az ember" - írja, és nemcsak, hogy megszerette Amerikát, de nemzeti érdekből legfőbb támasza és szövetségese lett az amerikai külpolitikának. Úgy véli, hogy a kommunizmus összeomlása utáni világrendben Anglia akkor maradhat meghatározó erő, ha az Egyesült Államokkal vállvetve harcol. „Ha fontos szerepet akarunk játszani bármelyik háborúban, a kezdeteknél fogva ott kell lennünk" - vallja Blair, aki a baloldal nagy felháborodására sohasem idegenkedett a katonai beavatkozástól. 1999-ben a szerbek koszovói etnikai tisztogatása idején ő vette rá Clintont, hogy Miloseviccsel ne kössön alkut, ő szorgalmazta az amerikaiak katonai fellépését. „Miért fontos számomra? Mindenek felett erkölcsi kérdésnek tartom" - írja.

2001. szeptember 11-e után is „morális tettnek" vélte a cselekvést, azt, hogy támogassa Amerikát az afgán és iraki háborúban. A támadások kereszttüzében Blair a mai napig védi az angol részvételt ezekben a fegyveres beavatkozásokban. „Sokszor gondolkodtam azon, hogy vajon tévedtem-e. Most arra kérem önöket, vegyék fontolóra, hogy esetleg igazam is lehetett" - írja. Az afgán háborút azért tartotta szükségesnek, hogy felszámolják a szeptember 11-i támadás elkövetőinek bázisát. Ugyanakkor elismeri, hogy nem vették figyelembe Afganisztán képtelenségét a nemzetépítésre. Az iraki háborúval kapcsolatban pedig úgy véli, hogy a szeptember 11-e utáni hangulatban nem vállalhatott a világ kockázatot, nem tűrhetett terrorista kapcsolatokat vagy tömegpusztító fegyvereket, ahogy akkor - tévesen - a hírszerzők Szaddam Husszein Irakjáról jelentették. Blair azon fáradozott, hogy Busht óvatos háborús stratégiára, az ENSZ, a nemzetközi erők bevonására vegye rá. Az angol katonai áldozatok és sebesültek ugyanakkor örök bűntudatot keltettek a miniszterelnökben, aki a könyv honoráriumát is a háborús sebesülteknek adományozza.

Blair elismerően nyilatkozik az amerikai vezetőkről. Clintont lelki társának nevezi, aki azért volt elbűvölő, mert minden irányban nyitottságot mutatott, képes volt mindenkitől tanulni. Az észak-ír békét együtt kikovácsoló pár baráti kapcsolatban állt, Blair csak a Monica Lewinsky-botrány kirobbanásakor érezte magát rendkívül kellemetlen helyzetben a Fehér Házban. „Nem tudtam, hogy mit szóljak, amikor hárman egy szobában ülünk. Hillary nyugodtan, de határozottan azt mondta, hogy az eset nem fogja Billt az elnökségtől megfosztani. Hillary mérges volt, hallatlanul sértett, de nincs az a hatalom, amiért hagyta volna, hogy lerombolják azt, amit ő és Bill felépített."

Blair George W. Busht egyenes, őszinte szándékú, ösztönösen okos politikusnak tartotta. „Az egyik legnevetségesebb félreértés az, hogy George ostoba idióta volt, aki véletlenül lett elnök" - írja. Hosszasan kitér a sajtó túlkapásaira; ezerszer megbánta, hogy maga is túlságosan nagy hatalmat adott nekik. Ő már csak tudhatja, mit jelent az, ha valakit a média felkap, majd a sárba tapos.

Megosztom:

cikk értékelése
jelenlegi érték
szavazatok száma:: 40

Kapcsolódó hozzászólások

Új hozzászólás írásához be kell jelentkeznie!

#57

imperative

2010.09.05. - 18:56

Előzmény:
#41 zsil

Ez a szép., magas ember nagyon el van szállva magától ...

Mikor készül róla festmény??
Mikor lesz megkoronázva, I Pál néven?
#56

cogito

2010.09.05. - 18:16

Előzmény:
#41 zsil

Zsil, Schmitt Pál alapított Schmitt Pál kitüntetést. Az eddigi elnököknek is volt ilyen csak nem amgukról nevezték el.
Ez tény. Egyéb érv nem kell. Éljen Schmitt Pál az egy hónapos elnök és a Schmitt Pál kitüntetés alapítója.
Ez nem hablaty.
A Sztálin legjobb ivadéka meg az aki magáról nevez el egy díjat.
Nem gondolod butuskám.
#55

respondent

2010.09.05. - 15:06

Előzmény:
#54 imperative

Nehéz dolgok ezek, és még mindig ott a kérdés, hogy az említett kis ország valóban saját érdeke szerint cselekszik, vagy eszköz egy világhatalmat megtartani igyekvő erő kezében.
#54

imperative

2010.09.05. - 14:31

Előzmény:
#47 respondent

Irak lett kikialltva Izrael potencialis ellensegenek.

Saddam volt az egyetlen arab allamfo amelyik nyiltan kovetelte a palesztin kerdes azonnali megoldasat. Az iraki katonai potencial idegesitette az izraeli vezetest. Allandoan koveteltek az amerikai agressziot, hiszen Izrael soha nem megy haboruba csak ha kozvetlenul van fenyegetve. Nem vesz reszt sem az iraki sem az afganisztani agressziokba, bar mindketto kizarolag miatta jott letre.

Izrael utasitotta a Bush fatert, megtamadni Irakot, mindenaron. Egy kuwaiti kislany hazugsagaira alapozva, megindult a schwarckopf hadmuvelet. A magukat megado iraki katonakat elve buldozereztek be az amerikaiak a homokba. Bagdadot a folddel tettek egyelove a torzsi bosszubol kifolyolag.

Izrael ellensegenek pusztulnia kellett!!!

Valamiert, ma sem tudni miert az agresszio felbemaradt. Majd eveken keresztul folyt a lazitas, hazudozas Irak ellen. Kiderult, Irak veszelyezteti az egesz vilagot!! Bizony!!

Meg akarja semmisiteni a foldgolyot!

Ezt ugye nem lehet engedni. A Knesszet tombolt es azonnali haborut kovetelt. Amint a kis bush
elnok lett, azonnal megindult az Operation World Trade Center.

Szakertok szazai terveztek, szerveztek az akciot. Provokalni kellett Irakot, az arab vilagot.
Az amugyis lebontasra itelet ket WTC torony idealis celpontnak bizonyult. A berlo gondosan megduplazta a biztositasi osszeget es specialisan belevette a szerzodesba, az addig soha nem hallott "terrortamadas" szekciot is. A kiszemelt repulotereken izraeli tulajdonban levo ceg vette at a szolgalato. Ez garantalta a szabad joves-menest a kiszemelt gepekre. Ezt egy afgan barlangbol, szamarhatrol lehetetlen megszervezni.

A tobbit nagyjabol ismerjuk.

Irak nem jelent tobbet fenyegetest a torpeallamnak.
Case closed.

Aki a Blair konyvet megveszi, nem normalis. Kb 25 dollar lesz.

Ket honap es utanad dobjak 5O centert.
#53

zsil

2010.09.05. - 14:20

Előzmény:
#43 imperative

Ez hol jelent meg???
#52

respondent

2010.09.05. - 14:11

Előzmény:
#50 respondent

Ja, és elnézést, hogy a színvonaltalan ortodox komcsi lapot használtam linkkként.:-)
#51

respondent

2010.09.05. - 14:05

Előzmény:
#48 mesterke

Pontosan, ebben nem fogunk összeveszi.
#50

respondent

2010.09.05. - 14:04

Előzmény:
#45 mesterke

A Blair féle politikus (mint egy jól idomított patkány) ösztönösen tudja, hogy mi az, amit megtehet, és mi az amit nem. Országokat meg lehet támadni mondvacsinált indokokkal (még a karrierjüknek is használ, ahogy a fenti példa mutatja), egy rövid mondat azonban véget vethet ívelő pályafutásuknak pl.
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=342757&referer_id=friss .
#49

imperative

2010.09.05. - 14:03

Előzmény:
#44 respondent

Ven benne valami ...
#48

mesterke

2010.09.05. - 14:00

50. respondent: Amerika vallásos közösségtudata (már ha van neki) az Ószövetségre támaszkodik (noha a jelen esetben ez nem alkalmazható): Szemet szemért, fogat fogért. Nem Irak támadta meg Amerikát.
#47

respondent

2010.09.05. - 13:53

Előzmény:
#45 mesterke

„bármelyik agresszor bármelyik országot mondvacsinált ürügyekkel megtámadhat, lesöpörhet a térképről”
***
Nem bármelyik, csak amelyiknek van ereje hozzá, és vezetői úgy érzik, hogy mindent megtehetnek. Bush és Blair úgy érezte, hogy olyan pénzügyi és médiatámogatás van mögöttük, hogy megtehetik.
A nagy kérdés, hogy egy alapjában véve vallásos közösségtudattal rendelkező ország, mit Amerika, miért támadta meg Irakot? (Ezt talán az usa-szakértő:-) rockpali is megcálaszolhatná.)
#46

határeset

2010.09.05. - 13:34

Előzmény:
#40 cogito

Azt, hogy ez egy offolás volt.

A cikk címe még mindig az, hogy Tony Blair, a nagy játékos.
#45

mesterke

2010.09.05. - 13:31

Egyetlen valamit szeretnék látni: azt a bizonyos, a világot végpusztulással fenyegető iraki tömegpusztító eszközökről szóló halálbiztos bizonyítékot. Mert ha ilyen nincs, bármelyik agresszor bármelyik országot mondvacsinált ürügyekkel megtámadhat, lesöpörhet a térképről (by the way: gondolom, a 'szabadságszerető' amerikaiak a béke és a barátság nevében irtották ki az indiánokat.
#44

respondent

2010.09.05. - 13:08

Előzmény:
#37 rockpali

„Te éltél usa-ban.”
***
Egyébként ez azért sem túl mérvadó (már amennyiben kérdés), mert pl. a németek nagy része a 33-39 közötti időszakot az ideális társadalomi viszonyokként élte át, egyfajta földi mennyországként.
#43

imperative

2010.09.05. - 12:55

Előzmény:
#41 zsil

zsil,

A hir igaz
A miniszterhelyettes elvtárs érmét alapitott.
Saját magáról.

A következőn vivószerelésben lesz látható egy Harley motoron
Palli bácsi!

Szobor is készül. Ott lovon fog ülni, karddal a kezében!
#42

imperative

2010.09.05. - 12:48

Előzmény:
#37 rockpali

"Te éltél usa-ban.
Percet se voltál ott, dől belőled a trágya!! vastagon !"

A "USA" meg bunkóul is nagybetűvel irandó.
Valamint a trágya a te mosdatlan szádból dől. Csak, hogy tudd!
#41

zsil

2010.09.05. - 12:26

Előzmény:
#40 cogito

Miről beszélsz????
Milyen díjról hablatyolsz?
Érveljél már , te Sztalin-ivadék!
#40

cogito

2010.09.05. - 09:07

Mit szólnak a hölgyek és urak a Bushéhoz hasonló szellemi kvalitásu Schmitt Pál saját képével vert díjhoz.
Ilyet, hogy egy regnáló politikus (alig egy hónappal a kinevezése - mert ugye ezt választásnak nem lehet nevezni - után) díjat alapított a saját nevével. Ilyet legutóbb Sztálin generalisszimus tett. Persze igaz, hogy Schmitt is a legfelső hadúr...
#39

respondent

2010.09.05. - 01:33

Előzmény:
#37 rockpali

Kedves rockpali, itt nem Amerikáról és az amerikai emberekről van szó. Készséggel elhiszem, hogy az amerikai demokrácia többé-kevésbé mintaértékű, még azt is, hogy a Bush kormányzat maximálisan igyekezett képviselni az amerikaiak érdekeit, de nem erről beszélünk. Bush külpolitikája a Közel-Kelet és Irak ügyében katasztrofális volt, és személyes felelősség terheli őt és közvetlen munkatársait az iraki háború következményei miatt. Blair pedig samesze és bűntársa volt e tekintetben Bushnak.
#38

imperative

2010.09.05. - 00:39

"Blair George W. Busht egyenes, őszinte szándékú, ösztönösen okos politikusnak tartotta"

Ez egyenesen nevetséges.
Ilyen buta, sötét, korlátolt műveletlen barmot a világ a hátán még nem hordott.