A pilisszántói kápolna társtervezőjeként ismertem meg ezt a folyamatot és csodálkoztam rá, akkor már diplomás katolikus hittanárként és építészként. Amit fontosnak érzek a témával kapcsolatban, az a hozzáállás módja, hogyan forduljon az ember e felé a jelenség felé.

Azt tanultam a Pázmány Hittudományi Karán, az egyháznak Krisztustól rendelt lényegi küldetése a krisztusi tanok őrzése, továbbadása. Más vallású vagy vallás előtti, pogány népekkel találkozva a helyes gyakorlat az inkulturizáció, azaz a felfedezett kultúra jegyeinek beépítése a hit megélésének folyamatába.

Példaként éppen a karácsony állhat itt, amelynek az időpontja remek diplomáciai és gyakorlati érzékkel december 25-ére lett téve, így a kereszténység előtti népek december 21-e körüli téli napfordulós ünnepével bár nem esett teljesen egybe, ki tudta váltani azt.

A szántói kápolna helyszínének kiválasztása ilyen megfontolások alapján történt. Korábban jellemző és természetes gyakorlat volt, hogy a templom védőszentjének napján, egy adott nyíláson beeső fény a szentet ábrázoló képet vagy szobrot világította meg. Ezt a megoldást alkalmaztuk itt is. A kicsi épületnek nincs külön ablaka vagy ajtaja, egyetlen nyílása van, ami a karácsonykor beeső fény felé fordul, és így láthatóvá, érthetővé teszi a Napba Öltözött Asszony fogalmát.

Azt gondolom, a székesfehérvári püspök, Spányi Antal nagyon helyesen döntött, amikor a lehetséges félreértésekről folytatott hosszú levelezés után végül felszentelte a kápolnát. A pálos tartományfőnök személyesen tartotta eddig már többször is a december 21-e körüli hajnali misét, ami a templom búcsúünnepe is egyben.

Az épület nem a félpogányság igényeit kielégítendő épült, hanem azért, hogy az egyház őket is meg tudja szólítani olyan helyen, olyan közegben, amit fontosnak éreznek.

Az akkori polgármester, Szőnyi József, jómagam és barátaim is ezért építettük saját kezűleg, féléves ingyenmunkával a kápolnát.

Őrfi József építész