Ha valaki, akkor én vagyok a legszomorúbb, hogy igazam lett.

Próféciám nem természetfeletti látnoki képességeim gyümölcse. A cikk szerint "a másságkultusz álságos lovagjai ámokfutása ... leginkább arra volt jó, hogy mára középerővé hizlalja ... a terméketlen düh zsoldosait". Hadd közöljem tisztelettel, hogy a "próféta" egyben a "másság álságos ámokfutója" is, hiszen idestova húsz éve igyekszem felhívni a figyelmet - úgy tűnik, hiába - a másság elfogadásának etikai követelményére és pragmatikus szükségességére. Többek között az 1992-ben életre hívott Tolerancia Díjjal, amely a kisebbségiek - mindenekelőtt a romák - és a többségiek közötti távolságot volt hivatva csökkenteni a médiumokban, és a Másság Alapítvánnyal, amelyet a romák emberi jogainak megvédésére hoztam létre.

Amikor a vezércikk idézett sorait olvastam, felvetődött bennem (mint egykori főszerkesztőben is) a kérdés: nem kellene-e a kollégát egy létrehozandó Intolerancia Díjjal kitüntetni? Hiszen logikai levezetése bámulatos. Szerinte azok felelősek a fokozódó és már gyilkoló cigányellenességért, akik évtizede meghúzták a vészharangot a növekvő intolerancia láttán. Magával ragadó okfejtés.

Anélkül, hogy válaszképp démonizálni kívánnám a kollégát, hiszen ez lenne a szokványos eljárás kis hazánk publicisztikai gyakorlatában, hadd tegyem megfontolása tárgyává a kérdést: mi az írástudók felelőssége a mai elvakult gyűlöletáradat elhatalmasodásában? Miért nem szabad feltételeznünk sem, hogy ha valaki a másság elfogadását pártolja, azt meggyőződésből, emberbaráti szeretetből, szolidaritástól indíttatva teszi? Miért álságos az ilyen? Miért ellensége a szerzőnek az ilyen ember?

Talán nem tűnök naivnak, ha javaslattal állok elő. Mi lenne, ha szerkesztőségük, mondjuk az Élet és Irodalom szerkesztőségével egyetemben elindítana egy olyan fórumot, amelyen élő viták folynának a valamennyiünk jövőjét meghatározó ún. cigánykérdés témájában szájkosár és gyűlölködés nélkül? Mi baj származna abból, ha a két olvasótábor tudomást is szerezne eme viták tartalmáról, ne adj' Isten kivezető utak kereséséről, horribile dictu roma értelmiségiekkel együtt? Valahogy emígyen értem az írástudók felelősségét.

Bíró András