Úgy tűnik, a CEMI számára a felsőoktatás világa változatlanul idegen, a szakszerűség csak látszat - ezzel pedig súlyos károkat okoz felsőoktatási intézményeknek.

Az OTDK esetében például a 2009. évi értékeket használták, mivel Országos Tudományos Diákköri Konferenciára kétévente kerül sor. Apró hiba, hogy 2011-et írunk, így idén tavasszal volt OTDK, amire a jogi karok rangsoránál utal is az elemzés. Hogy a Pécsett megrendezett verseny nyomán hogyan jutottak arra a következtetésre, hogy „az ELTE most is uralja az OTDK-mezőnyt"? Valóban, két éve a házigazda ELTE szerezte a legtöbb helyezést, idén azonban a házigazda Pécs, az ELTE hallgatói pedig ugyanannyi helyezést értek el, mint a Pázmány Péter Katolikus Egyeteméi.

Furcsa adatokat közöl a statisztika az oktatói összetétel vonatkozásában is. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán a tudományos fokozattal rendelkező főállású oktatók aránya 79%. Ez az utolsó, nyolcadik helyre lenne elég? Ha vannak egyetemek, ahol 20% alá csökken a PhD-fokozattal nem rendelkező oktatók aránya, az más szempontból lenne elgondolkodtató: egy ilyen adat arra utalna, hogy az egyetem nem alkalmaz tanársegédeket, azaz nem fektet be az oktatói utánpótlásba. Valószínűbb azonban, hogy a CEMI ismeretlen forrásból származó, téves adatokból dolgozott.

Érthetetlen, hogy milyen szempontok alapján választották ki a foglalkoztatókat, akik rangsorolhatták a képzési helyeket (nem beszélve a munkaerő-közvetítőkről, akik ritkán közvetítenek jogászokat - értékelhetőbb adat lenne annak rangsorolása, hogy a friss diplomások milyen gyorsan tudnak szakmájukban elhelyezkedni). Az országos intézményeket gondosan kerülve aligha nyerhető hiteles kép - a bíróságokra, az ügyészségre vagy a közigazgatásba felvettekről könnyen lehetne országos adathoz jutni, ami egy-egy vidéki kormányhivatal benyomásainak tárgyilagosabb képet adna.

A „túljelentkezés" mint kritérium alkalmazása arról árulkodik, hogy a CEMI számára a felsőoktatás rendszere változatlanul ismeretlen. A túljelentkezés ugyanis értelmezhetetlen kategóriává vált a felvételi rendszerben. A CEMI szerint az az intézmény, ahova 100 helyre 200-an jelentkeztek, előrébb rangsorolandó, mint az, ahova 500-an jelentkeztek 300 helyre. Sőt, ha 100 helyre úgy jelentkeznek 200-an, hogy 100 fő csak elégséges érettségivel rendelkezik, az akkor is megelőzi azt az intézményt, ahova 500-an jelentkeztek, ha utóbbi 500 jelentkező mind emelt szintű, színjeles érettségivel jelentkezett. Akár a jelentkezők száma, akár az első helyen egy adott intézményt választók száma, akár az államilag támogatott képzési helyek száma valamennyire objektív kritérium lenne. A jelentkezők/felvettek aránya egyszerűen értelmezhetetlen.

Dr. Schanda Balázs
a PPKE JÁK dékánja

Minden hasonló rangsornál év mint év szembesülök azzal, hogy ugyanazon kar egyik évről a másikra a rangsorban több helyet előre, illetve alkalmanként hátra lép. Ezt a jelenséget megmagyarázhatatlannak tartom. A saját karomat illetően a 2010-es 4. hellyel szemben a mostani 7. hely az előbbiek figyelembevételével is meglepett.

A legnagyobb meglepetés az „oktatói összetétel" indikátor eredményei láttán ért, ugyanis úgy gondolom, hogy mivel karunk 48 főállású oktatójából 32-nek van tudományos fokozata - ami 66%-os arány -, ezzel a hazai jogi karok versenyében a 6. helyre sorolás nem tükrözi a valóságot. Ezzel az aránnyal megítélésem szerint dobogós helyezést kellene elérnünk.

A „túljelentkezés" indikátornál „az első helyen, nappali tagozatra jelentkező és oda felvett diákok aránya" adja a mérőszámot. Ez a szempont nincs tekintettel arra, hogy milyen „minőségű" hallgató jut be a képzésre, azaz nem a felvett hallgatók pl. átlagpontszámát, hanem a felvett hallgatók arányát méri. E módszer preferálja azokat az intézményeket, melyek minden hozzájuk első helyen jelentkezett (és főképpen költségtérítéses) hallgatót befogadnak, akár akkor is, ha a minimális 200 pontot elérte. Ebben a „versenyben" nem kívánunk részt venni. Célunk továbbra is s a kellő felkészültségű hallgatókkal való foglalkozás.

A módszertanból nem derül ki, hogy a „jogi képzésen" csak a klasszikus osztatlan jogász képzés adatai, vagy a jogi karok egyéb, igazgatási képzéseinek adatai is a vizsgálat tárgyát képezték-e.

Míg a debreceni kar a „munkaerő-közvetítők véleménye" alapján a 3. helyet foglalja el, addig a „foglalkoztatók véleménye" szerint az utolsó 8. helyre lett rangsorolva. Ekkora különbség a két indikátor között, úgy hiszem, nem lehetséges. Ezt a többi jogi kar rangsorbeli elhelyezkedése is igazolja, hiszen egyiküknél sincs érdemi különbség a két indikátor helyezései között.

Dr. Szabadfalvi József
egyetemi tanár, dékán
Debreceni Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar

Szeretném cáfolni azon feltételezéseiket, miszerint ellenőrizhetetlen és nem hiteles adatokat használnánk fel a rangsor készítéséhez. A www.cemi.hu/rangsor oldalon elérhető módszertani leírás bemutatja adataink forrásait.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán a tudományos fokozattal rendelkező teljes munkaidős oktatók mutatószáma 61%, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán 63%. Ezekkel az értékekkel a két intézmény a mutatószám szerinti rangsorban a 8. és a 6. helyen végzett. Az oktató utánpótlás szempontjából aggályosnak vélt 80% feletti szintet egy intézmény ért el.

A túljelentkezési mutatószámmal kapcsolatos felvetések részben jogosak. Meggyőződésünk, hogy az általunk képzett mérőszám megfelelő a diákok preferenciájának számszerűsítésére, hiszen azt jelzi, mekkora „kockázatot" vállalnak, amikor az adott intézménybe jelentkeznek. A mutatószám képzésekor az első helyen jelentkezők számát viszonyítjuk a felvettekhez, azt feltételezve, hogy a diákok a legjobb intézményeket jelölik meg első helyen. A mérőszám egyes intézményeket hátrányosan érinthet, ám mivel módszertanunkat az összesített és a tényezőnkénti rangsorok mellett szintén az olvasók rendelkezésére bocsátottuk, az olvasók mérlegelhetik a mutatószám relevanciáját.

Az OTDK-eredmények alapján képzett mérőszámnál a minél szélesebb minta érdekében nemcsak a legutóbbi, hanem az azt megelőző két OTDK eredményeit is figyelembe vettük. A 2011-es évben valóban a Pécsi Tudományegyetem szerezte a legtöbb helyezést, ugyanakkor összesítettben a három legutóbbi versenyre vonatkozóan továbbra is az ELTE-nek van a legmagasabb pontszáma. Azért is döntöttünk a hosszabb időszak figyelembe vétele mellett, hogy kiszűrjük a szervező intézmények esetleges előnyéből adódó torzításokat. A pontosítás kedvéért: a 2011-es versenyen a PTE után az ELTE volt a második legeredményesebb, a PPKE pedig a harmadik.

A foglalkoztatók összetételét csak bizonyos mértékig tudtuk befolyásolni azzal, hogy milyen szervezeteket kerestünk meg, a részvétel azonban már a megkeresettek válaszadási hajlandóságán múlt, amely idén a jogász képzés területén sajnos nem volt magas. Törekedtünk azonban arra, hogy földrajzilag és szakmailag is széles körűen felmérjük a munkapiaci véleményeket. A felmérés célja az volt, hogy lássuk, egy-egy munkáltató hogyan vélekedik az egyetemek képzési színvonaláról függetlenül attól, hogy épp alkalmaz-e az adott intézményben végzett szakembert. A válaszadó 12 munkaerő-közvetítő cég közül tíznek van tapasztalata jogászokkal kapcsolatban, és mivel ők sok pályakezdővel foglalkoznak, egész nagy mintán alapuló véleményük van a végzősök elhelyezkedési lehetőségeiről. A foglalkoztatói és a munkaerő-közvetítői vélemények közötti jelentős eltérés meglepő lehet, ugyanakkor ilyen szoros mezőnyben előfordulhat néhány helyezésnyi különbség.

Azon felvetés, hogy az évről évre történő jelentős helyezésbeli változások általánosságban nem indokoltak az összetett rangsor tekintetében, helytálló. A rangsor stabilitását mutatja, hogy az összes képzési terület élmezőnye évek óta stabil. Mégis előfordulhat egy-egy jelentősebb elmozdulás, általában olyan esetekben, amikor kis különbség van az egymást követő intézmények között. Ilyenkor 2-3 tizednyi pontszámvesztés is nagyobb léptékű helyezésrontáshoz vezethet.

Örömmel fogadtuk javaslataikat az igazgatási képzések figyelembe vételére, a túljelentkezési mutatószám módszertanára, valamint a munkaerő-piaci felmérés bővítésére vonatkozóan. A következő évi rangsor elkészítése előtt ezek beépítését fontolóra vesszük.

Vadas László
ügyvezető partner
Central European Management Intelligence