A cikket illusztráló fotó első látásra valóban kiábrándító, bár oly keveset árul el a magyar pavilon egészéről, hogy én nem ítélkeznék róla. Mellesleg nekem a sevillai Makovecz-héttornyú sem tetszett, gyermeteg mesélgetésével.

A cikk ugyan elismeri, hogy a Gömböc (Várkonyi Péter és Domokos Gábor találmánya - A szerk.) azért mégiscsak valami, de elszántan igyekszik degradálni. Azt olvasni, hogy a Gömböc "keljfeljancsi". Aki ezt leírta, nem értett meg semmit! A Gömböc egyetlen homogén tömb, és egyensúlyának eléréséhez nincs a belsejében egy másik test! A Gömböc zsenialitása épp a homogenitásában és nagy technikai felkészültséggel, jelentős költségekkel kialakítható, különleges alakjában rejlik. A kínaiak mellesleg igenis értik a jin-jang összefüggést, és bizony tetszik is nekik! Mégis mire lehetne használni a Gömböcöt? Ez komoly kérdés! A Gömböc feltehetően megelőzte korát, és "valami", esetleg több tényező is hiányzik ahhoz, hogy a gyakorlatban használni tudjuk. A gúnyosan említett "kavicsok osztályozásának új dimenziója" kutatása nem jelent mást, mint azt, hogy a természet hogyan "találta fel", vagy nem találta fel az egy stabil és egy instabil helyzettel bíró alakzatot. Mint tudjuk, a természet tanulmányozása nem kevéssé vitte már előre az emberiséget a tudás útján! A cikknek azért vannak mérlegelhető megállapításai: ilyen például a teknősre való utalás, mely a kínai mitológia része, ez valóban kiaknázható lett volna.

Fenekovács László