"Demokraták, ébresztő!", citáltam elhűlve a fél ország nevében aggódó élő klasszikust, fenti kinyilatkoztatása ugyanis, fájdalom, magyarra fordítva azt jelenti: szerfölött nyugtalanító, sőt sajnálatos, hogy az említett lábbelik többé nem csattoghatnak a honi flaszteron. Én ennyivel is beértem volna - műfordítóként és sokadszor arcul csapott baloldali értelmiségiként egyaránt -, de kisvártatva jött a ráadás: "Igen, mi egy szabad, polgári Magyarországot szeretnénk, sok-sok szocializmussal!" És az MSZP elandalodott választmánya vastapssal jutalmazta ezt az észveszejtő produkciót. Éppúgy, mint frakciója a "szenvedélyes igazságbeszédet" 2006 májusában. Magyarra fordítva: a nosztalgiázó szocialisták a diktatúrát is visszasírják. Hiába, édes anyanyelvünk már csak ilyen. Előbb leleplezi, majd nevetségessé teszi a pallérozatlan politikust - végül pedig megajándékozza egy választási szlogennek is beillő slusszpoénnal: "Szabad, polgári Magyarországot, sok-sok szocializmussal!"

Ladányi Katalin