Amikor a lapszám a kezembe került, még nem ocsúdtam fel az előző este a Záróra megszokott műsoridejében sugárzott, Hátrányból munkába elnevezésű rémtett okozta révületből.

Nem vitatom, hogy Szenes Andrea jó szándékú asszony, de amikor a tehetségtelenség lelkesedéssel és önbizalommal párosul, ott segíteni sajnos nem lehet.

A beszélgetés a szűkre szabott téma (Dér Heni hátrányos helyzetből sok munkával elérte, hogy legfőbb célja már csak annyi, hogy boldog legyen) miatt hamar kimerül, igaz, szerencsére a műsoridő is rövid.

És most térjünk a lényegre, hogy mi helyett kellett ezt néznem. Néhány hónapja, ikerlányaim születése után kaptam rá a Zárórára. Ebben az életszakaszban pont este 10 körül volt az a pillanat, amikor az egész napos pörgés után először rápillantottam a tvre, mielőtt állva elaludtam. Ahogy nőttek a lányok, egyre többet tudtam ébren végignézni a beszélgetésekből, és a Záróra ideális zárást adott az én napomnak is.

Veiszer Alindát mindig elképedve figyeltem, maximálisan egyetértek Dévényi Istvánnal, a mai magyar médiavilág egyik, ha nem legtehetségesebb szereplőjének tartom. Imádom, ahogy a legtermészetesebb stílusban teszi föl a kérdéseket, és kedvességének köszönhetően általában eléri, hogy a beszélgetőtársak még azokban a kérdésekben is megnyíljanak, amelyekről általában nem szívesen beszélnek. Alindánál ez a fajta tehetség női érzékenységgel párosul, ettől lesznek a beszélgetései nemcsak szakmailag tökéletesek (szórakoztatóak, tartalmasak, feszesek), hanem néha megindítóak is.

Szívesen olvasnék a lapban interjút Veiszer Alindával.

Hidas Edina